Koren Pál: Jézus élete - Az iskola és a család számára (Békéscsaba, 1921)
Jézus szenvedése és halála
72 latlan ínségben végre annyira ment a dolog, hogy egy anya őrültségében megölte, megsütötte saját gyermekét s e szavakkal: születésedkor bölcsőd voltam, most koporsóddá leszek, megevéséhez látott. Közben a katonák a pecsenye szagra betörtek a házba. Az anya e szavakkal fogadta őket: Jertek, egyetek gyermekem húsából! talán csak nem vagytok finyásabbak a gyermek anyjánál? Közben különféle megdöbbentő szokatlan jelek mutatkoztak az égen, amelyektől más viszonyok közt a zsidók nagyon megrémültek volna. Azonban a dühöngök már vadállatokká fajultak, s ügyet se'vetve e csodákra, raboltak, gyilkoltak, itták a leöltek vérét, ették a legyilkoltak testét. A városból menekült, aki tudott, s ezeknek némelyike, hogy vagyonából legalább valamit megmentsen, szerencsétlenségére aranyat nyelt. Megtudták ezt az árulóktól az ostromlók, és minden kézre került menekülőt felhasogattak. Mikor már a szerencsétlen Jeruzsálem érett gyümölcsként hűl- j lőtt a bosszuló hadsereg kezébe, rohammal elfoglalták a várost; „ s amit különben a rómaiak sohasem tettek, felgyújtották még a templomot is; s a tűzvész múltával lerombolták a városnak Összes épületeit, úgy, hogy a templomnak egy falát kivéve, a szó szoros értelmében nem maradt kő a kövön. E falhoz zarándokolnak mostanáig is a zsidók, hogy ott elsirassák hajdani dicsőségüket. Egymillióháromszázezer zsidó pusztult el ebben a háborúban; kilencvenezer lett rabszolgaként eladva; amely fogolyra meg nem akadt vevő, azt a vadállatok elé vetették martalékul. Teljesen úgy lett tehát, amint azt Jézus megjósolta; megfizetett az átalkodot- taknak tetejes mértékkel az Isten. Várhatunk-e mi jobbat? Sokkal jobbak vagyunk-e náluknál? Ők a keresztre emelték, némelyikünk meg a sárba rántja, tiporja Krisztust. Ez az úgynevezett keresztyénektől szenvedett bántalom bizonyára keresztre feszittetésénél is jobban fáj Jézusnak. Lássuk be, fontoljuk meg tehát haladéktalanul, mi válik üdvünkre. Jézus kitakarította a jeruzsálemi templomot* Luk 19, 45—48. Alig törölte le Jézus a könyeit, munkához látóit — ment a városba. De ott sem időzött; pedig elég dolga akadt volna ott is. Sietett a templomba. Dávidnak és Salamonnak az volt az első kérése: Tiszta szivet teremts bennem, Isten. Már pedig a templom a községnek szive, Krisztusnak tehát, őseihez híven, Jeruzsálembe érkezve az volt az első gondja, hogy e szivet kitisztítsa; a templom a vallásosságnak forrása, melyből a falu kegyessége árad, Jézusnak tehát a fővárosba jövet az volt az első teendője, hogy e forrást ki-
