Koren Pál: Jézus élete - Az iskola és a család számára (Békéscsaba, 1921)
Jézus szenvedése és halála
73 takarítsa; az Isten háza a gyülekezet buzgóságának alapja, ezt az alapot ment tehát az Ur mindenekelőtt rendbe hozni. Kövessük e példát: a templom a községnek legjövedelmezőbb területe, legnagyobb hasznot hozó épülete; legyen tehát mint jó gazdáknak és jó keresztyéneknek ennek külső és belső rendben tartása (benne a rendnek teljes fenntartása) a legfőbb gondunk. A jeruzsálemi templomba csak a templom udvarán át mehetett az ember. De Jézus a szövegben említett alkalommal ezen át sem tudott bejutni. Talán a sok hívő miatt ? Ellenkezőleg ! az ott összehajtott sok marha állta el az útját. Az eladó marhát eleinte a templom udvarán kívül árulták a vásárosok. Később azonban a helypénzre éhes papok, akik pedig jól tudták, hogy Mózesnek a hórebi égő bokorhoz közeledve még a saruit is le kellett vetnie, a templom udvarába is bebocsátották a csordát, mely onnan aztán- kiszorította a templomjáró népet. Krisztus emiatt szörnyen felháborodott, ostort font. Menynyire megváltozott az imént még könyező. Jézus, u. m. némelyikünk. De nincs igaza, mert Jézusnak nem a szeretete, csak a modora változott. Immár bizonyos, hogy Jézus ostora nem minden kézbe való. De akiben van igazi szeretet, annak e felháborodásban is követnie kell Jézust; tudva azt, hogy ahol fegyelem nincs, ott istenfélelem sem lehet, enélkül pedig veszve a nép. És mégis mennyire fegyelmezetlen a társadalom! Minden botrányra szemet huny a világ. Miért ? Azt hisszük-e, hogy ha mi ilyen- elnézők vagyunk, irántunk is elnézőbb lesz az Isten ? Ellenkezőleg! Mert kétségtelen, hogy az olyan szeretetnél, mely minden bűnt eltakar, még az olyan gyűlölet is jobb, mely minden bűnt leleplez. De fázunk az erélytől, a szigortól, mert vele ellenségeket szerzünk és emésztjük magunkat; nekünk pedig a zavartalan nyugalom a főcélunk. No, ha igy áll a dolog, akkor ne mondjuk, hogy mi Jézust szeretjük, holott csak önmagunkat kedveljük. De természetesen előbb magunkra, s csak azután fonjunk ostort másokra; az ördögöt előbb magunkból, és csak azután Űzzük ki másokból. Mert ha nem ezt tesszük, akkor reánk fon ostort, bennünket ver meg szenvedéssel az Isten. Mikor aztán a vásárosok kitakarodtak a templom udvarából, akkor az ott ácsorgó farizeusokra emelte Jézus szavakból font ostorát, ekként dorgálva meg őket: Az én házam imádságnak háza, ti pedig latrok barlangjává tettétek, ügy ne értsük itt a »lator« szót, mintha testi gyilkossággal vádolná őket, holott azt mondja, hogy kapzsiságukkal a hívekből az áhitatosságot ölték ki; vagy mintha barlangot említve, valami sziklabarlangról beszélne, holott ezzel a szóval a farizeusok álnokságát értette, mely ép úgy búvóhelye volt a szenteskedők mindennemű gazságá-
