Koren Pál: Jézus élete - Az iskola és a család számára (Békéscsaba, 1921)
A kisded Jézus
14 szór nevezték el őt ördögnek; és milyen őrült egyhangúsággal és veszettséggel követelték megfeszittetését! Sőt a te lelkedet is áltathatja majd az éles tőr, u. m. Máriának Simeon, amikor hallod szent fiadnak szidalmaztatását, látod a kínjait. A nagy örömöt hirdető betlehemi angyal még csak a felkelő napnak ragyogó, arany sugarait látta, de. Simeon látja a mé- hökben villámokat rejtegető sötét felhőket is. Öreg is meg Írástudó is, tehát a tapasztalatból és a Bibliából egyaránt tudja, hogy e földön az igazságnak mindig ezer az engesztelhetetlen ellensége. De ezt az igazságért való szenvedést is az áldásba foglalja, áldásnak mondja ; s igy Mózessel ő is azt vallja, hogy az ilyen szenvedés életünknek legjava (Zsolt. 90, 10.), mert, amint Pál apostol írja, az ilyen szenvedés által jutunk az Istennek országába. (Csel. 14, 22.) Képzelhető, mily megdöbbenéssel hallgatta Mária Simeonnak ezt a Szentlélek sugalta jóslatát. De még ez a rettenetes jövendő sem bírta elfojtani a hitét, ez az éles tőr sem volt képes megölni szent fiában vetett bizodalmát. 4. Ez a reménye uj tápot nyert Annának, egy agg kegyes nőnek megjelenésével. Az égen nappal egyetlen gyönyörűségünk a nap, de amikor még csak fölkelőben, vagy már lemenőben van a világosságnak ez a forrása, szívesen látjuk a holdat is; illetőleg az Igazság Napjának, az Ur Jézus földi életének reggelén szívesen szánunk egykét percet Simeon és Anna élet- és jellemrajzának is. Utóbbinak annál inkább, mert ebben is az Ujtestamentomot követjük, amely egy nőnek sem közli annyi életrajzi adatát, mint neki. Anna, vagyis Kegyes volt a neve és a szive, az élete is. Hajdan férjezett volt. Hogy e házasságból származott-e gyermek, azt nem említi az evangéliom. De azt igen, hogy mint az az ótes- tamentomi Anna, úgy ő is egy fiú születéséért imádkozott. Csakhogy amaz a Sámueléért, a saját fiáért, emez pedig a Krisztuséért, az Isten Fiáéért. Hét évi házassága után özveggyé, és amennyiben gyermektelen is volt, özvegységével teljesen elhagyatottá, árvává is lett volna, ha nem él az Atyja, értem a mennyei Atyját, ki őt elha- gyatottságában sem hagyta el soha. Özvegyi elhagyatottságához járult a vénség és annak ezer baja-gondja, mely azzal kezdi, hogy az ember haját fehérre, a szivét meg feketére festi; azzal folytatja, hogy az embert mindenétől megfosztja, amivel hajdan az ifjúság megajándékozta; s azzal végzi, hogy az embernek lelkét egy nagy sírrá változtatja, amelybe sok minden, de az öröm, a boldogság van legmélyebben eltemetve. De Anna mindezek ellenére nyolcvannegyedik évében is elmondhatta: Az éjjel a sötétség is világosság körülöttem. (Zsolt. 139, 13.); tel-
