Koren Pál: Jézus élete - Az iskola és a család számára (Békéscsaba, 1921)
A kisded Jézus
It rény, igénytelen emberek. De úgy szokott az lenni; az Isten előtt a legutolsók a legelsők. Simeon a Szentléleknek eme híradására sietett a templomba s ott az érkező betlehemi zarándokokat ő fogadta. Amint a szemébe ötlött a kisded — a Keleti Bölcsek csak egy csillagot láttak — Simeon felé a gyermek tekintetéből egyszerre két csillag jézusnak mennyet sugárzó két szeme ragyogott. Ezt látva, azonnal felismerte a piciny gyémántban a nagy kincset, illetőleg a kis Jézusban a Megváltót A hagyomány azt beszéli, hogy Simeon vén korára megvakult, de Krisztus megjelenésével egyszerre lehullott a hályog a szeméről. A kis jézus kigyógyitotta a vakságából. Ha ez igaz, akkor ez jézusnak későbbi gyógyításainál is nagyobb csoda lett volna. De a vakság, meg a gyógyítás mese. Simeonnak lelki szemei nyíltak meg; azokat meg a Szentlélek tárta fel. Amint felismerte, hogy jól megnézhesse, rögtön karjaira is vette Simeon a kisdedet. Mi azon palotát szoktuk megbámulni, amelyben a király lakik, Simeon azon gyermek szemléletével nem tudott eltelni, akiben az Isten lakott. Nézte és keblére szőritottar hogy lehető legközelebb legyen az a szivéhez, akivel el volt telve a lelke. S életének e legünnepélyesebb pillanatában énekre nyűt az ajka. Elénekelte az Otestámentomnak Krisztusról szóló azon utolsó zsoltárát: Uram, bocsásd el immár a te szolgádat békességgel, mert látták az én szemeim az üdvözítőt, aki világossága a pogá- nyoknak és dicsősége Izráelnek ! Ezen ének azóta drága kincse a Simeonoknak. Nagyon helyesen Urnák szólítja ezen énekben Simeon az Istent. Mert igaz ugyan, hogy senki sem szolgál annyiakat, mint ő s igy a szolgák szolgájának is okkal mondható. De az Urak Urának, a Királyok Királyának nem kevésbé, mert oly királyi karja és szive, illetőleg hatalma és szeretete, annyi szolgája, mint az Istennek, senkinek sincsen. Szolgád vagyok. Uram, u. m. Simeon. S e szolgálatát azzal tanúsította, hogy igaz ember volt és nem vétett senkinek; istenfélő volt és a testnek, világnak, ördögnek sohasem hódolt. E szerint szolga létére is ur volt. Hiszen aki azt a legnagyobb zsarnokot: a testi kívánságot, féken tartja, az a leghatalmasabb ur. Elértem célomat; megéltem az üdvösséget, u. m. Avagy nem ez-é, hanem a vagyon, a hatalom és a dicsőség, illetőleg az ebből származó romlás-e az embernek a célja? Akinek van esze, annak soha! Megyek, mennék e világból békességben, nagy örömmel,- nagy készséggel! Vájjon aki e készség helyett a halálnak, illetőleg az Urnák azon üzenetére : jövök már! azt válaszolja: Uram, ne
