Koren Pál: Jézus élete - Az iskola és a család számára (Békéscsaba, 1921)
A kisded Jézus
12 jöjj! azt mondtja, amit az a terméketlen fügefa: várj még egy évet! vagy amit Dávid; Ne vigyél el életemnek felében! szereti-e az Urat igy elutasító, az ő viszontlátására nem vágyakozó lélek Jézust? Bocsáss el Uram, válts meg a testtől, mely börtöne a léleknek ; és e világból, melynek vágyai és élvei lenyűgözik az égbe emelkedő lelket*. Tehát amint Dávid bátran, lelkesen szállt szembe az óriással, Pál a hóhérral, úgy Simeon a halállal. Áldjon meg az Isten mindnyájunkat azzal a lélekkel, melynek nincs oka szégyelni az életet és rettegni a halált. Bocsáss el, békességben megyek, mert láttam az Üdvözítőt, aki az a világosság, mely megvilágítja a bűnök miatt az éjszakánál is sötétebb értelmet és szivet; a világnak és sátánnak a kígyóénál is nagyobb álnokságát; a simák és pokolnak a tengerénél is feneketlenebb mélységét. Az az általános világosság, mely még a levegőnél és napfénynél is közösebb kincse minden népeknek. Hiszen még a levegő sem jut a börtön, a pince, a bánya lakóinak; a nap sem az északi sarkvidéknek. Csak az üdvösségben lehet és van egyenlő része minden világtájnak. Láttam az üdvözítőt, u. m. Simeon, aki dicsősége Izráelnek. A Jézus korabeli korcs izraelitáknak ugyan nagyrészt csak annyiban vo!t dicsősége, hogy Jézus test szerint az ő fajukból származott. De a későbbi, igazi Izráelnek, a Jézus elveiért elvérzett vértanuknak, ő volt és lesz örök dicsősége. Simeon tehát, amint ezen énekéből kitűnik, jól látta, teljesen felismerte Jézust, amin József és Mária nagyon csodálkoztak, t. i. nem azon, hogy az a kisded az üdvözítő; mert hiszen azt ők már az angyaloknak karácsonyi híradásából is tudták; hanem azon, hogy erről már a jeruzsálemiek is tudtak. No hiszen Jeruzsálemben is Simeonon és Annán kívül talán még senki sem tudott e dologról. A felkelő nap még csak Jeruzsálemnek tornyait, szellemileg kimagasló lakóit világította meg, ellenben a várost még sötétség borította. De csoda volt bizonyára az is, hogy abban a parányi gyermekben az a kettő is felismerte a Megváltót. Bár néhány évtizeddel később Mária még sokkal nagyobb csodát látott: a Golgotán, a kereszten, már nem is kicsiny, de halott, tehát nem létező volt Jézus, s Nikodém, Arimatiai József és János még akkor is azt a néhait, azt a senkit tartották az üdvözítőnek; tőle várták az üdvösséget. Jézusnak ezen jellemzése után olyan áldással áldotta meg Simeon a szülőket, hogy ha azt a kisdedet Üdvözítőnek, de azt az áldást is csak a Simeonok mondhatták áldásnak. Ugyanis azt mondta : Isten e kisdedet Izraelben sokaknak elestére és feltámadására
