Koren Pál: Jézus élete - Az iskola és a család számára (Békéscsaba, 1921)
A kisded Jézus
10 papi házban nevelt szolgák lettek a nemzet elsőszülöttjeivé, illetőleg írástudó osztályává. Az elsőszülöttekért fizetendő váltságdíj a mi tizenkét koronánknak felelt meg. íme, mily csekély összeggel adóztak. Fiukért Jézusnak szülei, holott ő harminchárom évvel később érettük és érettünk a golgotái kereszten életével fizetett 2. Midőn a szülők a kis Jézussal Jeruzsálemben megjelentek, vala ott egy pap, kinek Simeon volt a neve. Igaz és istenfélő volt, várta Istennek vigaszát és a Szentlélek vala ő rajta. Ennyi az egész, amit Simeon múltjáról az evangélista emlit. Nem tudott-e róla többet, nem igen ismerték-e őt az emberek ? Ha ők nem ismerték, de az Isten nagyon jól ismerte őt. Ha pedig tudott az evangélista többet is, például azt, hogy hol született, kinek a fia, nős és vagyonos, vagy özvegy és szegény volt-e, stb. talán azért nem*irta meg, mert nem akarta, hogy azt mi is tudjuk; nehogy aztán e mellékes dolgokkal többet foglalkozzunk, mint azzal, ami a fő. Igaz és istenfélő volt tehát Simeon; más szóval mondva: nem vétett sem ember, sem Isten ellen. Ha csak az emberekkel bánt volna igazságosan, akkor kötelességeinek csak kisebbik részét teljesiti; de ő Istent is félte, és ez volt legfőbb erénye. Aztán meg várta Isten vigaszát Talán sok baja, bánata volt? Meglehet. De óhaja csak egy: a megváltás. A többi vágya úgy elenyészett ebben az egyben, mint a csöpp a tengerben. Oly epedve várta pusztuló nemzetének Megváltóját, mint a setét éjszakában bolyongó a hajnalt, a sorvadó rab a szabadulást, a haldokló az orvost. Sajnos, hogy némelyikünkben e szent vágynak egy szikrája sincs. A növény csak a por számára van teremtve és a porhoz van kötve és mégis a világosság felé vonzódik; szeme, arca, virága mindég a napon függ; az örök életre hivatott emberek némelyike meg a porban, a sárban keresi mennyországát. Annál inkább várta Simeon azt a vigaszt, mert a Szentlélek megígérte neki, hogy mielőtt meghalna' megszületik Jézus. De az ember vénült és a Megváltó csak nem született. Képzelem, hogyan aggasztotta ez az öreget. Csak azt nem értem aztán, hogy holott nekünk nem Ígérve, de szentül meg van parancsolva, hogy halálunk előtt megszülessen bennünk a Jézus, némelyikünknél pedig a születésnek nyoma sincs, mégis egész nyugodtan éli vén napjait. 3. Midőn a szülők Jeruzsálembe hozták Jézust, a Szentlélek ezt Simeonnal már akkor tudatta, mikor mások még nem is sejtették e nagy eseményt. Hja, a felkelő nap előbb a bércek ormait világítja meg, s csak aztán a völgyeket. Betlehemben a pásztorok, Jeruzsálemben Simeon és Anna voltak e hegyormok.- Sze-
