Raffay Sándor - Kaczián János: Keresztyén vallástan - Káté és egyháztörténet (Budapest, 1911)

A káté első része: Az Isten tízparancsolata

8

2. Az aranyborjú vége. Az Úr pedig így szólt Mózesnek: „Eredj, menj alá, mert megromlott a te néped. Hadd törüljem hát el őket a föld színéről!“ Ekkor Mózes kérte az Urat, hogy legyen irgalmas. Majd pedig lement a hegyről, kezében a törvény két táblája. És mikor a táborhoz közeledett, látta a borjút és a táncolást. Megharagudott, eldobta kezéből a két kőtáblát és összetörte azokat. Azután fogta a borjút amelyet csináltak, megégette, és porrá törte azt. Majd odaállt a tábor kapujába és mondá: „Aki az Úré, ide hozzám!“ És hozzá gyűltek a Lévi fiai. Akkor Mózes mind megölette azokat, akik az egy igaz Istentől elszakadtak. Isten pedig Mózes kérésére megbocsátott Izráel népének és másik két kőtáblát adott neki, amelyeken az Úr parancsolatai voltak felirva.

Óh Uram, Téged dicsérlek Téged, míg tart életem!

Engem hozzád vonz a lélek, hozzád hangzik énekem: mert csak Te vagy, akiben bízom, másban senkiben.

{Dallama: Mennynek, földnek teremtője.)

Tanulság: -Az Úristent mindenekfelett féljük és szeressük és csakis ő benne bizzunk.

Második parancsolat: A te Uradnak Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, aki az ö nevét hiába felveszi.