Raffay Sándor - Kaczián János: Keresztyén vallástan - Káté és egyháztörténet (Budapest, 1911)

A káté első része: Az Isten tízparancsolata

9

3. Nabukodonozor király parancsolata.

Dániel 3.

1. A négy ifjú hü marad Istenhez. Babilónia hatalmas királya Nabukodonozor egyszer megtámadta és elfoglalta Jeruzsálemet. A zsidók királya négy ifjút adott Nabukodonozornak kezesül és szolgákul. Ezeket az ifjakat Babilóniában arra akarták kényszeríteni, hogy Izráel istene helyett a babilóniai bálványképet imádják. De azok nem akartak eltérni az egy igaz istentől. Emiatt tüzes kemencébe vetették őket, hogy megégjenek. De semmi bajuk nem lett, mert az Isten megoltalmazta őket, amiért tiszteletben tartották az Isten szent nevét.

2. A hűség jutalma.1 Mikor ezt a király meglátta, kiadta a következő parancsot: „Áldott ezeknek az ifjaknak az Istene, aki kiszabadította az ő szolgáit, akik benne bíztak. Parancsolom azért, hogy minden nép, nemzetség és nyelv, amely káromolja az Istent, darabokra tépessék és annak háza szemétdombbá tétessék/'

Add, mély tisztelettel nyissam meg mindig számat, ha Téged nevezlek Teremtőmet s Atyámat; hogy Téged, kit ég s föld félve urának vall, ne sértselek soha könnyelmű szavammal.

(Dallama: Isten, óh szent Isten.)

4. Jézus tanítása az eskiivésről.

Máté ev. 5.

Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: „Ne esküdj hamisan, hanem a te esküidet add meg az Úrnak! ‘