Raffay Sándor - Kaczián János: Keresztyén vallástan - Káté és egyháztörténet (Budapest, 1911)
A káté első része: Az Isten tízparancsolata
14 téged meghallgatna a királynál. Vajha engem tenne valaki bíróvá e földön, és én hozzám jönne minden ember, majd igazat tennék én neki.“ Ilyen hízelgő beszédekkel nyerte meg magának Abszolon Izráel népét. 2. Abszolon atyja ellen lázad. Egyszer Abszolon Hebron városába ment. Előbb azonban hírnököket küldött Izráel népéhez; azt üzente nekik: „Mikor a trombitaszót halljátok, azt mondjátok: Abszolon a király Hebronban.“ Akkor sokan hozzásereglettek és a tábora nőttön- nőtt. Mikor ezt a király megtudta, nagyon elszomorodott és ő maga is fedetlen fővel, mezítláb futott ki a városból, népe is vele, mert ott nem voltak biztonságban Abszolon miatt. 3. Abszolon és atyja csatája. Abszolon átvezette seregét a Jordánon és megtámadta atyját Dávidot. És kiterjedett a harc az egész vidékre és a nép közül többet emésztett meg az erdő, mint a fegyver. Abszolon pedig egy öszvéren ülve futott a Dávid harcosai elől. És bement az öszvér a nagy cserfák közé, ahol Abszolon hajánál fogva fennakadt egy ágon, függve az ég és a föld között, az öszvér pedig elszaladt alóla. Akkor egy harcos három nyilat vett a kezébe és Abszolonnak a szivébe lőtte. 4. Dávid siratja Abszolont. Mikor Dávid király meghallotta, hogy a fia meghalt, nagyon sírt és mondá: „Szerelmes fiam, Abszolon, bár én haltam volna meg te helyetted, édes fiam, én szerelmes fiam.“ Szent neved magasztalom Uram, hogy életet adtál, hálaszó kél ajkamon hogy szülőkkel megáldottál, kik a keresztyénségben nevelnek kegyességben.
