Raffay Sándor - Kaczián János: Keresztyén vallástan - Káté és egyháztörténet (Budapest, 1911)

A káté első része: Az Isten tízparancsolata

15

Óh vezess úgy engemet, hogy őket ne szomorítsam, minden tehetségemet jó s hasznos végre fordítsam.

Jézus, ezt tőled kérem,

Te légy nekem vezérem.

(.Dallama: Jézus én bizodalmám.)

7. A tékozló fiú.

Lukács ev. 15. 11—32.

1. A tékozló fiú megtévelyedik. Egy embernek két fia volt. Az ifjabb azt mondta atyjának: „Atyám, add ki a vagyonból az én részemet.“ És az apa megosztotta közöttük a vagyont. Akkor az a fiú mindenét összeszedve elment messzire és ott minden vagyonát eltékozolta.

2. A tékozló fiú bűnhődik. Mikor mindenéből kifogyott, barátai is elhagyták, éhség is támadt azon a vidéken, úgy hogy szükséget kezdett látni. Akkor elszegődött disznópásztornak. Es azzal a moslékkal szeretett volna jólakni, amelyet a disznók ettek, de senki sem adott neki belőle.

3. A tékozló fiú megtér. Akkor magábaszállt és igy gondolkozott: „Az én atyámnak mily sok bérese bővelkedik kenyérben, én meg éhen halok! Elmegyek hát az én atyámhoz és azt mondom neki: „Atyám vétkeztem az ég ellen és te ellened, nem vagyok többé méltó, hogy fiadnak mondjanak: tégy azért engem olyanná, mint egy a te béreseid közül.“

4. A tékozló fiú hazamegy. Akkor az a tékozló fiú hazament. Már távolról meglátta őt az atyja és meg