Koren Pál: Dr. Luther Márton Kis kátéjának magyarázata - Az elemi iskolák felső- és a középiskolák alsó osztályai számára (Békéscsaba, 1899)
I. rész - Isten tiz parancsolata - A hatodik parancsolat
Tan, úgy bizonyos, hogy annak, 'a kinek csúnya a beszéde, csúnya a lelke is. És ne csak ne beszéljünk, de ne is hallgassunk illetlen szavakat, nem feledve azt • . J hogy a mit gyalázat megtenni, vagy kimondani, azt gyalázat csak meg is hallgatni. Végre tiltva vannak az illetlen, parázna tettek. Szóval : soha se gondoljunk olyat, mit nem akarnánk, hogy mindenki tudjon ; soha se beszéljünk olyat, mit nem akarnánk, hogy mindenki halljon; és soha se tegyünk olyat, mit nem akarnánk, hogy mindenki lásson. fi) Parancs. Kötelességünkké teszi ezenparan- c s o 1 a t az illedelmességet és szemérmetességet, mind szavainkban, mind cselekedeteinkben. Legyünk tehát szemérmetesek. Ne feledjük, hogy az embernek csak addig jó a lelke, még a rosszért pirulni tud. Azt, hogy testileg egészséges-e az ember, arczának piros szinén ismerjük meg. A lélek egészségéről pedig a szégyenpir tanúskodik. A ki semmi rosszért sem pirul, annak lelke már olyan, mint a szinét vesztett rózsa: nem rózsa többé, hanem kóró. Annak leikéből éppen úgy eltűnt az «rény, mint a hogy régen letűnt ott már a nap, a hol az esthajnal pírja is elenyészett. Azoknak pedig, a kik házasságban élnek, kötelességévé teszi e parancsolat, hogy egymást I s- ten törvénye szerint szeressék s azonkívül egymást meg is becsüljék. Hogy e parancsot könnyen és híven teljesig hessük :
