Koren Pál: Dr. Luther Márton Kis kátéjának magyarázata - Az elemi iskolák felső- és a középiskolák alsó osztályai számára (Békéscsaba, 1899)

I. rész - Isten tiz parancsolata - A hatodik parancsolat

29

kerüljük a tétlenséget és szeressük a munkát. A dolog fékezi a bűnt, fejleszti az erőt és erényt s a mellett alapja, forrása a derült, jó kedélynek. Ellenben, a mint az álló viz poshad, a heverő vas megrozsdásodik, úgy a tétlen lélek is romlik. A munkálatlan föld tövist, a tétlen ember lelke meg bűnt terem. Mert a ki nem teszi azt, a mit kellene tennie, nem csak hogy már ezzel azt teszi, a mit nem kellene tennie, hanem bizonyos az is, hogy az, a ki semmi jót sem tesz, azonfelül tesz rosszat is.

Ha valakiről elmondható, hogy henye, azzal minden rósz meg van róla mondva.

Továbbá kerüljük a rossz társaságot. Ne felejtsük, hogy ha nem is követnők a rossz társak példáját, már az is gyalázatunk, hogy az ilyeneknek társaságát szeretjük.

De csaknem bizonyos, hogy a rossz társaságban a legtisztább lélek is megromlik, a mint hogy tövis közt járva, megsebzi magát az ember, akár hogyan vigyáz magára és sokáig időzve a hullák között, még a legegészségesebb ember is megbetegszik.

Ellenben szent igaz, a mit az első zsoltár mond, hogy az a boldog ember, a ki a hitetlenek tanácsába nem jár, a bűnösök utján nem álldogál és a csúfolok padján nem ül.

És ha mégis kénytelenek vagyunk látni, vagy hallani a roszszat, akkor úgy rázzuk le lelkűnkről a szenynyet, mint látjuk, hogy a vizből felmerülő madár lerázza fehér tolláiról a tisztátalan vizet. Őrizzük lelkünk tisztaságát! Mert a mint nem lehet az egyszer beszennyezett havat tisztára mosni, úgy lelkünk elveszített tisztaságát sem lehet többé visszaszerezni.

Egy nemét a társaságnak képezik olvasmányaink. A jó könyvek a jó barátokhoz.