Scheller Arnold: Hasonlatok a kátéhoz - Segédkönyv a népiskolák, konfirmandusok és ismétlő iskolások vallásoktatásához (Orosháza, 1904)

Első rész - Az Úrnak 10 parancsolatjáról - I-ső parancsolat

ELSŐ RÉSZ.

Az Úrnak 10 parancsolatjáról.

„Én vagyok a te Urad Istened!”

„ Miként a királyi parancs eme szavakkal kezdődik: ,,Ő felsége a király nevében,” úgy Isten is nevét parancsainak élére tette, hogy megtudjuk, mily nagy és jó királynak parancsait követjük vagy átlépjük. (Caspari.)

I-sö parancsolat.

„Ne legyenek te néked én előttem idegen isteneid!"

Mit tesz ez? Hogy mi a\ Úr Istent mindenek fölött féljük, szeressük y's csak ö benne bitünk.

1. Mi Úr Istent mindenek fölött féljük. A régi időkben voltak olyan hatalmas urak, kiknek száz, sőt ezer rabszolgáik is voltak. Ezekkel azt tehettek, a mit akartak ; ezen rahazolg_áikkal rosszul bánhattak, megölhették őket kényük-kedvük szerint és senki sem tilthatta meg ezt nekik. Nagyon természetes, hogy e rabszolgák félték uraikat. Luther azonban nem ilyen félelemre gondol, midőn ezt mondja: „Mi az ur Istent mindenek fölött féljük.”

Másféle félelemről olvasunk a bűnbeesés történetében. Midőn i\dáip evett a tiltott almából, félni kezdett. Félt, mert Isten parancsát átlépte. (Büntetéstől való félelem.) Ámde ilyen félelemre sem gondol Luthe)'.

Másként kell nekünk az Ur Istent félnünk. József jgyen szól I. Mózes 39, 9. ,,Mi módon mivelném „azért e nagy gonoszságot, vétkezném az Isten ellen ?” Ő félt Istent bűnnel megbántani. Ez ama igazi istenfélelem, mire Luther gondol e parancsolat magyarázatánál. (Gyermeki félelem.)

József hallgathatott volna úrnője csábitó szavára is, talán iránta való félelemből. Ainde akkor jobban félte volna őt, mint az Ur Istent, akkor Isten mellett mintegy más istene is lett volna.