Scheller Arnold: Hasonlatok a kátéhoz - Segédkönyv a népiskolák, konfirmandusok és ismétlő iskolások vallásoktatásához (Orosháza, 1904)
Első rész - Az Úrnak 10 parancsolatjáról - I-ső parancsolat
6 Mi azonban Istent mindenek fölött féljük. Ila valakinek van egy drága ékszere, annál féltékenyebben őrzi azt, minél értékesebb. Ha Istent, mint legfőbb jót ismertük meg, úgy egyszersmint a iegfél- tékenyebben is kell őrködnünk, hogy őt valamiként el ne veszítsük. 2. A\ Ur Istent mindenek fölött szeressük. — Természetesen e szeretet nem önmagától támad a szívben. A viz sem önmagától bugygyan fel a földből, hanem a földnek bensejében vannak elrejtett víztartók, miknek nyomása folytán ömlik ki a viz. így a szívben is kell lenni valaminek, mi a szeretetne ösztönöz. Ha elapad a forrás a föld mélyén, úgy a viz folyása megszűnik s a patak partja pusztává, rideggé változik, a hol azonban csergedez a patak, ott zöldéi s virul minden. A hol élő az Isten iránti szeretet, ott virul minden jó, — ott tavasz van a szívben. Az Isten iránti eme szeretet nem oly könnyen válik sajátunkká. Ámde azt mégis elkerülhetjük, hogy szeretetünk hamis dolgokra irányuljon s így „idegen isteneink legyenek” Isten előtt. A kinek fontos hivatala és célja van, bizonyára nem szalad minden pillangó után, mely az úton előtte átszáll s nem tér le az útról minden virágért, mely szemét gyönyörködteti. A keresztyénnek is fontos hivatala s magasztos, fenséges célja van. Távol álljon tőle, hogy földi gyönyörökért epedjen és földi javakat gyűjtsön mohón halomra. Örömmel nézi a vándor a pillangó vidám játékát, szívből örül minden szépnek, mit lát, gyönyörködve szakítja le az útjába eső virágot, de főgondját mégis csak az út képezi, a melyen halad, s a cél, a mely felé igyekszik. Az igaz keresztyén is szívesen örül az ömlőkkel, örömmel szerzi meg, mi az élet díszére és kedvessé tételére szolgál, de főgondját mégis csak az út és a cél képezi, — hogy Isten útján járjon s elnyerje az örök életet. Hogy földi gyönyöröket s pényt és vagyont ne tegyünk bálványainkká, ép most láttuk. De önmagunkat sem szabad önmagunk bálványaivá tennünk. A kinek fontos teendője van, nincsen ideje sokáig
