Gondolat, 1891-1892 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1891-10-01 / 3. szám

deti, mint olyant, mely minden bűn- és bajtól megvált és mely a testi mint lelki bajoktól való meggyógyulás látható jeleiben mutatkozik azoknál, kik a bűnbánás és megtérés előfeltételeivel: hittel fordulnak a kiküldött messiáshoz.

Lukács evangélista azon kiváló érdemmel dicsekedhetik, hogy egyedül nála találjuk azt, a mit Máté és Márk sokszor egy-egy szóval érintenek ugyan, de soha tartalom és előadási modor szerint nem hoznak, Jézusnak az Isten országáról mondott mintaszerű beszédét. Ily prédikácziónak, a milyet a nazarai zsinagógában is tartott, jellemében kimagaslik azon lényeges vonás, hogy olyanokhoz volt intézve, kik nem tartoztak tanítványai köréhez. Ez sem a Máténál sem a Lukácsnál előforduló hegyi beszédről nem mondható, habár úgy látszik is, mintha nagyobb közönség előtt tartatott volna. És ha Márknál épenséggel semmi nyomát sem találjuk ezen a nagy közönség előtt tartott prédikáczióknak, mégis pótolva láthatjuk nála ezen hiányt az által, hogy ama csodás gyógyításokat beszéli el, melyekben valósággal megtörtént az, a mit ezen prédikácziók mint evangéliumot hirdettek. Ez épen Jézus és tanítványai kettős tevékenységének belső viszonya, melyeknek egyike másika nélkül sehol sem fordul elő (v. ö. Mf 10, 7. 8; Mk 6, 12. 13 stb). Hasonlóan a Názá- rában tartott nagyszabású beszédnek az volt tartalma, hogy Jézus saját személyével hozza azt, a mit Ezsaiás a nagy örömévről és engeszte- lődésről, Izrael megváltásáról jövendöl és hogy mint az lírnak kiküldött orvosa őket épen úgy fogja gyógyítani és az országra előkészíteni, ha — mint Kapernaumhan megtörtént — megtéréssel és hittel, ezen két szükséges előfeltétellel fogadják körükbe, melyek nélkül Isten segedelme rajtuk odaveszett

Ha a felhozott helyekkel még Mt 11, 2. s kv. verseit hasonlítjuk össze, itt a minden nyavalyától való megváltás, mely az ország elérkezésével adva van, a halálból való feltámasztásra is kiterjed és az Isten országa királyának ezen hatalomnyilvánulásai mellett ismét párhuzamosan halad a szegényekhez intézett evangélium pré- dikácziója. Ki akarná Jézusnak ezen szavát a lelkileg vakokra, bénákra, némákra, kütegesekre és holtakra magyarázni, midőn világosan olvasható: „Menjetek és mondjátok meg Jánosnak, a miket hallottatok és láttatok,“ mert ha csakugyan a szellem terén mentek volna végbe ezen megváltó tettek, akkor hogyan vehették volna azokat észre testi érzékeikkel? És azok mellett, kiket egy-egy nya- valya gyötör, ott van még olyanok serege, kik egyáltalában nyomott helyzetben sínlődnek: az anynyiszor az irgalmasság szavával említett fáradtak és megterheltek (Mt 11, 28). kik már az ó-szövetségben