Gondolat, 1891-1892 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1891-11-01 / 4. szám
72 kásáit s egész természetét ösmerera, mert hisz közte nőttem fel. Tudni kell vele bánni, az ő nyelvén kell hozzá beszélni s meg van nyerve az ügynek. A falusi lelkésznek, mi sem könnyebb annál, hogy hívei között a megindulandó népies iratkákat terjeszsze. Hiszen a nép olyan e tekintetben, mint a gyermek. Elibe kell tenni az olvasmányt, s miután megismertettük vele annak czélját, szívesen adja oda azt a pár fillért, már csak azért is, mert azt a tiszteletes úr ajánlja. S a nép, ha az ő nyelvén, az ő felfogásához mérve van írva, szívesen élvezettel olvassa. S milyen szép, előre nem látható eredményhez juthatunk ? Ki tagadhatná, hogy a különböző vallású elemekből álló városokban még a katholikusok között is terjedni fognak az iratkák, még ott is kedves olvasókra fognak azok találni, ha jóknak bizonyulnak. De e kérdésnek további fejtegetésébe nem bocsájt- kozom, mert csak idáig akartam jönni. Ami azon túl van, az már nem vág feladaton körébe. A protestáns istentisztelet története Sopronban,*) Irta: Pröhle Henrik. Felesleges volna hosszasan bizonyítgatni, mily hamar utat törtek nálunk is a reformátió eszméi. — A sokáig nyugodott víztükör meg- rezdült a beléje hajított kőtől; a hullámverés tovább és tovább terjedt, míg végre a legtávolabb eső zúg is belesodródott a megindult mozgalomba. Ilyen formán kell gondolnunk azon merész szavaknak hatását, melyeket Lutherünk a wormsi birodalmi gyűlésen országvilág színe előtt kimondott. Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy hazánkban is mindjárt kezdetben olyan félreismerhetetlen jeleivel találkozunk a reformátiónak s még kevésbbé azon, hogy épen Sopron tartozik a reformátió első tűzhelyei közé, az a város, melynek az akkori idők viszonyaihoz képest élénk közlekedése nem egy csatornát nyitott az uj eszmék áramlatának. Már az 1523. évi kemény törvény kiadása korában találkozunk a hitújítás némi halvány nyomaival. 1524-ben ugyanis Kajár István, győri kanonok itt jártában tudakozódik Peck Kristóf, városi plébá- nustól, nincsenek e Sopronban is „lutheránusok“. A kérdezett kénytelen bevallani, hogy bizony itt is elharapódzik ez az újfajta eretnekség, sőt mi több, már ezelőtt két évvel (th. 1522) a helybeli ferencziek templomában (a mai benczés - székesegyházban) egy szerzetes igen gyanús tárgyakról prédikált: a fülbegyónás—, a boldogságos szűznek és a szenteknek közbenjárása—, s a soproni papok botrányos élete és uzsoráskodása ellen. *) A sopr. theol. ifjúság f. é. okt. 31-iki reformatiói emlékünnepén olvasta a szerző.
