Gondolat, 1891-1892 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1891-11-01 / 4. szám

Valószínűleg épen ezen püspöki küldött följelentése folytán kapta a városi tanács még ugyanazon év október 14-én azt a királyi rendeletet. mely jószág- és fej vesztés terhe alatt tiltja mindenkinek a lutheri iratok vevését, olvasását. Kevéssel utóbb ugyancsak e rendelet értelmében eljött Gergely barát, ki Luther iratait üsszegyüjtette és közhelyen megégettette. A könyvek azonban csak a papok köréből kerültek ki, hol a plébános végezte az elszedést; a tanács a laicusok részéről nem adott át semmit, a mi méltán feltűnhetett a megbízott szerzetesnek. — Azon ferenczi prédikátor ügye, kit Peck Kristóf bevádolt vala, csak ezután került napi rendre, de egyes városi polgárok tanúskodása következtében fölmentették. Jellemző e tanúknak azon állítása, hogy a barát beszédeiben semmi eretnekséget nem hallottak, hanem csak „az evangélium üdvösségen tanait4*.

Az így megindult mozgalmat, úgy látszik, kissé megakasztotta az 1525. évi drákói törvény, mely a „lutheránusok“ teljes kiirtását rendelte el; továbbá a mohácsi vész és a zsidók ügye, kikkel gyávaságuk és hazsfiatlanságuk miatt folytonos perben voltak a soproniak. De hogy még sem aludt ki teljesen a felszított parázs, bizonyítják az ez időben ismételve megjelent királyi rendeletek a soproni „lutheránusok“ ellen, kikre méltatlankodásaik miatt különösen a helybeli ferencziek nem győztek eléggé panaszkodni. Sőt már 1532-ben a város képviselő testületé arra kéri a tanácsot, utasítsa a várospapot azon kötelességének teljesítésére, hogy egy tisztes, hív prédikátort tartson maga mellett, aki nem ellenkezik az evangéliummal. Majd Raidel» Ulrik, város-pap (1534—48), vonja magára püspöke figyelmét azzal, hogy többrendbeli változtatásokat vitt végbe az istentisztelet rendjében s épen nem valószínűtlen, bogy a reformátió szellemében tette. Jekel András pedig ez időtájt határozottan azzal vádolja Kalbermatter Pétert, 1549 óta a Szt.-Mihály templom prédikátorát, hogy megvannak neki Luther iratai s azok szerint prédikál. A püspök e vád nyomán letartóztja előbb őt, majd utódját Józsefet, ki pap létére házasember volt. A soproni tanács igazoló levelére mindketten kiszabadultak ugyan, de Sopronba aligha tértek vissza.

Ebből tehát két dolog egészen világos, t. i. hogy lf)50 körül a Szt.-Mihály-templomban protestáns istentiszteleteket tartottak; azután meg, hogy a városi tanács nem lát ebben semmi megbot.ránkoz- tatót. Inkább az fáj neki, hogy a két említett pap távozása után * nincs a városnak lutheránus prédikátora. S ez baj is volt, mert köny- nyen álutra tévedhetett volna a reformátió. A nép pap nélkül tartott magán-összejöveteleket, hol már bizonyos szektás vagy anabaptista hangok is hallatszottak. A tanács tehát kötelességének tartja, gondos-