Gondolat, 1891-1892 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1891-11-01 / 4. szám
71 ámbár elismerendő és méltánylandó a felekezeti érdekek tisztességes megóvására irányuló törekvés, a protestáns embernek sokfélé igénybe vett áldozatkészségét nem tágítani, — hanem inkább központosítani kell ; s a protestáns egyház ügyéért lelkesülő vezérférfiak valósággal az idők teljességében emelték fel hivó szózatukat midiin a „Magyar Protestáns Irodalmi Társaság“ megalakítására szólították tel a mívelt magyar protestáns közönséget, egyházunk kormányzó testületéit és férfiait, sőt mívelt s egyházunk javáért buzgó lelkes asszonyait, ama tudattól vezéreltetve, hogy itt az idő, kogy a szegénységgel küzdő protestáns lelkészek tudományszomjnk kielégíthetése szempontjából közös erővel és áldozattal legyenek segélyezve, vagy a legjobb esetben azon kedvezményben részesülhessenek, hogy mérsékelt áldozattal juthassanak a tudományos müvek élvezéséhez; másfelől pedig, hogy a köznép a vallásos erkölcsi népies kiadványokban, melyeknek kiadását a Társaság programmjába felvette, meg- ismerkedhessék azon eszmékkel, közhasznú ismeretekkel, melyek előtte eddig rejtve valának. vagy ha a földműves ember azt meg is vette, azt nálunknál sokkal ügyesebben eljáró katli. klérus által úgyszólván potomáron kiadott s a Meyer István által alapított „István bácsi naptárában“ találta meg. Tömörülnünk kell tehát e téren is t. i. a valláserkölcsi irányú közhasznú olvasmányok terjesztésében és egyházközségi könyvtárak létesítésében anélkül, hogy ez által egymás felekezeti érdekeit megsértenök; tömörülnünk kell oly módon, hogy ezen említett népies irodalom által is belevonjuk a társaságba a protestan- tismusnak nemcsak helvét hitvallású és ágostai hitvallású evangélikusok felekezetét, illetve egyes híveit, hanem az unitáriusokat is, hogy mind a szellemi, mind az anyagi erő egyesítessék. Ha a népies füzetek kiadásának ezen terve nemcsak a papirosán marad, hanem ezen a protestáns fÖldmivelő osztály vallásos erkölcsi életének fejlesztésére irányuló népies iratkák effective meg is indulnak és ebben nincs okunk kételkedni, s mennyiben ennek foganatosítását a proceres ecclesiae elodázhatlan, égető szükségnek tartják; mert jól tudják, hogy az evangéliom szövétnekét meg kell gyújtani népünk szívében, hogy ne legyen egy is, ki annak boldogító hatását ne érezné, hogy ne legyen kénytelen botorkálni a sötétben s ne kerüljön akaratlanúl is István bácsi hálójába; ha — mondom ezen népies iratkák megindulnak — és örvendetes jelenség, hogy legújabban nagyon rajta vannak : akkor belevontuk az Irodalmi Társaságba a protestánsok anyagi erejét. Ezen közmondás: „Ha a hegy nem megy Mohamedhez, akkor Mohamed megy a hegyhez“ — teljesen ráillik nagy részben világi urainkra is. — A köznépet annak élet és gondolkodás módját, szó-
