Gondolat, 1891-1892 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1891-11-01 / 4. szám
63 sék, mondatik a „tiszta 9zivüekről“, hogy meglátják az Istent szemtől szembe, elmélyedhetnek az ő örök lényegébe. íme ily kitüntető magasságba, tiszta fenség körébe állítja Jézus az ő tanítványait, kik megtérés és a Krisztusban való hit által Istennek hajlékot készítettek szivökben, tiszta szivüekké lettek! Búcsút mondtak tanítójuk példája szerint minden földi javaknak, hogy elnyerjék a mennyeieket, bogy majd Istent szemből szembe meglássák. A kik pedig ilyetén megtisztulva. a rajtuk könyörülő Istennel, ily közösségben élnek, az ő képéhez hasonlókká lenni törekesznek, azokra nézve eme boldogság határtalan inditó erőt is jelent, mely embertársaik boldogítását munkálja, hogy megnyerjék őket társakul ezen Isten országa számára. De erről közelebb már a 7. nakarismos szól, melyben a tanítványok feladatául az tűzetik ki, hogy békét hozzanak mindenhová megmentvén az elveszetteket, -meghozván nekik az üdvöt, mely egyedül Isten országában, igéjében nyerhető el. Ezen üdvöt természetesen csak az hozhatja, a ki maga is az üdvben él; a tanítványok pedig élnek benne, és a mennyiben mások boldogítására használják, felemelkednek ama Isten- fiúság magas polczára. A 8. makarismos az által, hogy a többieket feliimúlja, egy uj körbe tartozik. Benne foglaltatik János szellemének ama momentuma, mely az ő igazságát hirdető tanítványainak gyiilöltetését és üldöztetését előrelátja. Azért bátorítja őket Jézus, felszólítván őket, hogy helyt álljanak, meg ne tántorodjanak, mert a jutalom minden fáradalmukat felül haladja: hisz övék lesz a mennyeknek országa. „Ti vagytok a föld sója“ meg „ti vagytok e világ világossága“ — ezen két példabeszédben, melyek a makaris- mákra következnek, kimondja Jézus a végez élt. 0 nekik Istentől meghagyatott, hogy ellentálljanak az emberiség romlásának, sőt hogy azt Istennek tetsző áldozattá változtassák. Jézus a maga tanítványaitól ily feladat kivitelét nem követelhette volna, ha nem tudja, hogy ők annak végrehajtására valóban érettek is. Ok tehát igazában ama só, kiknek rendeltetése áthatni isteni adományukkal az emberiséget; ők most már valóban nemes fák, melyek csak nemes gyümölcsöt hozhatnak. Ok „a világ világosságának“ neveztetnek, a világosság pedig életre hiv. és növeszt; így sugározásukkal életet költenek az elalélt szivekben ; a sötétség tanyáit, a bűn fészkeit besugározzák, a bűnt erénynyé változtatják. Mikép lesz az ember Jézusnak ily tanítványává, arról a hegyibeszéd hallgat. Benne ezen kör már mint kész, mint megalakult, lép élénkbe; a só, mely az emberiséget áthassa, megújítsa, a világosság, mely világítson, már belső lényegét képezi a tanítványok eme körének
