Gondolat, 1891-1892 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1891-11-01 / 4. szám

62

rítja az ország polgárait, mert az ő ügyük — bármennyire is legyen megvetés tárgya a világ előtt, mégis diadalmaskodni fog.

A 8. makarismos a szomorkodókat illeti, a kik majd megvigasz- taltatnak. A szomorúságot vagy jobban a szomorkodást nem kell épen a bűnre avvagy a lelki dolgok körére szorítani; sokkal inkább lehet a kifejezés alatt mindenféle szomorú és gyászos esetet érteni, a melyhez hasonló sokszor megnevezhetetlen eset, e földi életben oly számtalanszor fordul elő. De minden szomorúság örömmé változik az Isten országában, akár már ezen földi életben, akár ennek örök folytatásában ; mert az ország birtokosára nézve szomorú változás tulajdonképen ép oly kevéssé létezik, mint a hogy létezik rá nézve a sötétség ; minden derült, osztatlan öröm, ragyogó világosság. Ennek ellenében azonban azokat éri gyász és sötétség azaz halál, kik e mult- landó létben csak a vígság ölében hevertek; reménytelenség lesz halálhozó jutalékuk.

A következő makarismos, mely az igazságosságra éhezőket és szomjúhozókat boldogoknak mondja, mivelhogy megelégíttetnek, egyszersmind azon felszólítást is foglalja magában, mely szerint az igazságosság erénye után törekedjenek, a mi többet ér, mint a mindennapi gondokkal törődni; mert a nélkülözőkről majd Isten maga fog gondoskodni: „Ne aggódjatok a holnapon, hiszen a holnap gondoskodik az ő dolgairól“ (6, 34).

Ezen 4 első makarismus értelmében a mennyeknek országa tehát Istennek azon háztartása, melyben a hozzátartozók, mint gyermekek, az ilyenekkel egyenlő jogot és boldogságot élveznek ; de a mint a gyermek is csak kéréssel fordulhat földi atyjához, ha mire szüksége van, úgy az ország polgárai is ezen megváltozott viszonynál fogva mint kérők és nem mint követelők tartoznak közeledni atyjukhoz, és megadatik nékik, a miért esengnek (7, 7, 8). Isten véghetetlen atyai irgalmasságánál fogva meghallgatja kiáltozásukat és véget vet szükségüknek. Az, ki minden fűszálról gondoskodik, a mező liliomát díszébe öltözteti, az égbeli madarakat táplálja, mennyivel inkább viseli gondját azoknak, kik legközelebb állnak szivéhez, csakhogy szükséges, hogy ezen gyermeki viszonyban mindenkor méltóknak bizonyuljanak. Hogy ezen állapotban miképen maradhatnak meg, arra vonatkozólag a következő 3 makarius ád utasításokat mely a négy elsővel a jelentőséges szent hetes számot képezi.

Az irgalmasság atyja irgalmat követel; nem áldozatot, könyö- rületet gyakoroljanak az ország gyermekei, mint az ő mennyei atyjok is megkönyörült rajtok, ha ugyan továbbra is részesülni akarnak az ő háztartása jótéteményiben ; és azért hogy Isten példáját követhes-