Gondolat, 1891-1892 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1891-11-01 / 4. szám

61

fiaihoz, a világ világosságához, a magától az Istentől rendeltekhez vannak intézve: Jézus tanítványaihoz, mint valódi polgáraihoz ezen örök l9ten*orsz ágának. És ezen fővonásban Máté Lukácscsal megegyez. A hegyibeszéd tnakarismái az Isten gyermekeire nézve az uj szövetségre való érdemesítés. Ezen beszédben foglaltatik az uj birodalom polgárainak mintegy alkotmány-levele, melynek tartalmát és értelmét a föld embere annyival kevésbbé fogja fel, minél magasztosabb az újszülött polgárok fel magasztal tatása, így ezen makarismák együttesen egy hatalmas teljképet nyújtanak.

A makarismák első része, mely a szegényekhez és ügy pfogy ot- takhoz fordul, az evangéliumban hívő szegényeknek nem ád földi kincseket, és az alacsony állásunkat nem jutalmazza előkelő rangállásokkal, de igenis boldogoknak mondja őket Jézus, mert övék a mennyek országa. Ha ezt bírják, mi szükségük volna még múló gazdagságra ? Bírják az Istennek életet adó kenyerét, Isten igéjét (4, 4). Hozzáteszi Jézus a „szegények“ kifejezéshez még hogy lelki szegény; oly szegények azok, kik igazán érzik szegénységüket és azért kedélyéletök is megosztja ezen szegénységet. Ezen értelemben a külső gazdagsággal körülhalmozott is szegénynek érezheti, tudhatja magát. Megerősíti e felfogást a 3. makarismus is, mely szomorkodókról szól, olyanokról tehát, kik valamely őket ért balesetet valóban átéreznék. Összehasonlítva ezt Lukács 3. makaris- mosával, mely a „siránkozókról“ szól, világos lesz, hogy az 1. maka- rismosban olyanok eralíttettek, kik szegénységük tudatával bírnak. Épen azért az ország polgárai, birtokosai elől ezen makarismos nincs elzárva, mivel nem egyszer jutnak majd oly válságos helyzetekbe, a mikor joggal a szomorkodókhoz számíthatják magukat. És a gazdagok, kik szintén jól tudják, hogy mezítlen jöttek ki anyjuk méhéből, azon tudatban: mily kevéssé oltalmazhatja őket múlandó birtokuk, haszontalan gazdagságuk, magukat ugyanazon szegényeknek tarthatják. De a ki az Isten országának polgára lészen, az ha mindenét elveszti is, megtartja az örök boldog életet.

A 2. makarismossal: „Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet“,' a 27. zsoltár 11. verse szó szerint van idézve és ezen ótestá- mentumi háttér megint az első makarismos megvilágítására szolgál. Mint ilyen ezen makarismos a zsoltár egész tartalma gyanánt vehető, mely szerint ezen szelídek a szegények, a balsorstól üldözöttek, de e mellett azon igazak és kegyesek, kik Jehovától soha el nem szakadtak, ő reá vetik bizalmukat és megadással várják segítségét. A mint a zsoltáriró vigasztalja ezen igazságos és kegyes iigyefogyottakat az örvendetes fordulat bekövetkezésével, úgy Jézus is bizalommal báto-