Gondolat, 1891-1892 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1891-11-01 / 4. szám
Emlékezünk . . . száz harcnak szörnye zúzott, Miket b y n küzdött ellened : erény; A vészharang sok század-évig búgott, Vérünk piroslott zsoldos fegyverén .... Emlékezünk apáink börtönére, A vesztőhelyre, máglyatüzre még. Hogy hullott népünk nagyja, szive-vére, Eldobva élték inkább, mint — hitét! Még áll Eperjes . . . fájó érzelemben Dobban meg szivünk, gyászát öltve fel, A szem elé a hősök árnya lebben, Kik hitükért, bitón pusztultak el. Es hallm véljük csörgését a láncnak, Mely gályarab csuklóit égeti; Gúnykacaját a vén dölyfös Romának, Igéjét mely fegyverrel hirdeti .... De nem ... a fájó szívnek gyenge húrja Fájdalmas jajjra most mért rezgene? Minek zokogjon lelkünk méla búja? — Hiszen ma — a szabadság ünnepe ! Mit őseink oly hiven őrizének, De ellenünk ádázán elragadt: A hitszabjadság megifjodva tért meg Közénk s örökre köztünk is marad ! Köztünk van ő! Ismét letüz a napfény, Virág virít az ős sirhalmokon És százados bilincseit levetvén Repül a gondolat, sas-szárnyokon! E vén falak — megannyi büszke emlék! — Nagy férfiakról mondnak ős regét; S kik tegnap még bilincseik viselték. Ma szabadon hallgatják az Igét. 58
