Gondolat, 1891-1892 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1891-11-01 / 4. szám
Egy oltár áll. Világit tiszta fénye, Irányt mutatva vészes utakon. — Kpitsük ez oltárt, hogy majd köréje Gyűljék utódunk, zúgó viharon! Ha áll az oltár, az Űr szent egyháza, Hiába tör az átkos bűn reánk . . . Kpitsük hát, fel, fel a szent munkával — Hisz oly sokáig tétlen szunnyadánk ! A múlt legyen nagy mesterünk jelenben S miénk leszen, miénk a szép jövő, Emelkedjünk magasztos érzelemben Nagy Istenünkhöz, <) segít, csak ().... . . . . A szív, az ész, a kar hol összehatnak, Hol milliók egy szívvel érzenek : Isten s a sors e frigyre áldást adnak, S — jöjjön vihar — nem dől az eszme meg! Schöpflin Aladár. W) mmfi innrnnrnnimTiimiiimini THEOLOGIA. 1111! III11111 III ................ I sten országának eszméje a synoptikusok szerint. (Bibliai theologiai tanulmány.) — (Vége.) Irta : M. Fr. VII. % Az isten országa Máté evangéliuma szerint. A Máté evangéliumban foglalt elbeszélés szerint, Jézus, bogy betöltse a próphéta ama jóslatát: „Zebulon földe és Naphtali földe a tenger felé, Jordánon túl, pogányok Galileája, a nép, mely sötétségben ül vala, láta nagy világosságot, és azoknak, kik ülnek a halál
