Gondolat, 1891-1892 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1891-10-01 / 3. szám
45 flllllUlllliaiMMIIIIMMIIimiMIMIIIIIIIIIIIMMl PHILOSOPHIA. A büntetés és jutalmazás paedagogiai jelentősége tekintettel a különféle felfogásokra. Irta: Kaik Henrik. (Vége.) Eltekintve attól, hogy az eredendő bűn figyelembe veendő-e a gyermek kedély és akarat életének felfogásában, arra fogunk törekedni, hogy Rousseau nevelési rendszerét a saját álláspontján támadjuk meg és Ítéljük el. A legelső pillanatra látszik, bogy Rousseau-nak elmélete, amennyire theoretikus és subjectiv, annyira keresztülvihatetlen és czélszerütlen, a mellett nélkülözi a világosságot. A lehető és lehetetlen felöleli a mindenséget, annak két elválasztó határát képezi: ezt válaszszuk-e a gyermek vezetőjéül? Rousseau azt mondja, a gyermektől távol van az erkölcsi érzés és felfogás — eltekintve attól, hogy megáll-e az Ítélet — azt kérdezzük, tehát nem-e szükséges ezeket felébreszteni? Rousseau-val együtt feleljük azt, hogy ez főczélja a nevelésnek. iJe mi által ébreszszük fel ez erkölcsi érzést és Ítélkezést, Rousseau azt feleli a természetes reactiók által. A legelhibázott felfogásnak kell ezt tartanunk, mely Spencernek is felfogása. Ez „egyedüli helyes és ezélhoz vezető módszer“ a leghelytelenebb. A természetes reactiókban törvényszerűség uralkodik és semmi erkölcsi vonás nincs bennük, tehát ezektől a gyermek erkölcsiséget nem fog elsajátítani. Vegyünk egy példát: A gyermek szaladgálás közben beleütődik az asztalba és fájdalmat okoz magának, a fájdalomérzet a szaladgálás hátrányát juttatja eszébe. Ennek többszörös ismétlődése azon törvénynek tudatára juttatja, hogy a vigyázatlan szaladgálás hátrányos és fájdalmas következményeket von maga után. Kérdezzük azonban, hogy ne figyelmeztesse-e a nevelő, vagy szülő a gyermeket, mielőtt tapasztalta volna ezt a törvényt. Minden józan ember ezt teszi. Azt mondjuk tehát, hogy tegyék meg és pedig ne nyugodtan, mintegy érzés nélkül, hanem bizonyos felháborodással. Ha a gyermek nem engedelmeskedik, a fájdalom árán nemcsak annak
