Gondolat, 1891-1892 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1891-10-01 / 3. szám
37 Izrael megdicsőüléséről, az Izrael népe teljes váltságának Örömé véről szólt, mely egyszersmind Összeesik a kiengesztelődés ama nagy napjával, a mikor a népnek, a világnak bűneiért elég tétetik: hogy az Urnák ama napjáról, Izrael azon idejéről szólt, a mikor Isten ád és Izráel fogad, az Úrnak kedves esztendejéről, mikor az isten kegyelmének és irgalmának teljes bőségét árasztja népére, sőt a föld minden nemzetségére. Ez a própliétai örömhír tartalma, mely minden betegnek és foglyoknak, sebesülteknek és megcsonkítottaknak hirdettetik. És „ma teljesedett be az írás én vagyok az orvos, mondja Jézus, a ki nyavalyátokat — a testit és lelkit — gyógyítja, olyan néppé teszlek, a milyent Isten akar, felkenteknek népévé, Isten fiaivá. így beteljesedik Istennek Ahráháimnal kötött szövetsége és lesz (Eza. 61, 8. 9. 10) Jahve örök, kiválasztott, népével való szövetségévé. De bármennyire is lángolt a hallgatóság szíve és feje annak teljesedésénél, a mit ők is a legközelebbi jövőben szükség-parancsolta teljesülésnek fogtak fel, mégis haragra gyúltak hallván, hogy földijük, ezen naza- rai Jézus, ki köztük igénytelenül és csendesen növekedett, magát állítja oda ezen teljesedés nem csak hírnökéül, hanem hivatott isteni kiszemeltjének. És Jézus szavai másképen nem érthetők, mint úgy, hogy ime ezen szavában, mely az Urtól vagyon, vegyék amaz isteni erőt, mely a prophéta jövendölésének teljesedésbe menését műveli és eszközli, nem láthatatlan módon, hanem látható jelekkel, mint Kaper- naumban már meg is történt. Elérkezett az Isten országa láthatólag és tapinthatólag, mint Jézus nemes felháborodásban a pharizeusok- hoz fordul (Mt 12, 28): „hogyha az Isten szelleme által űzöm ki az ördögöket, tehát elérkezett hozzátok az Isten országa.“ Tehát nem hogy talán a közel jövőben érkezik meg, hanem itt van, már is megkezdődött az isten országa, alapja meg van vetve. A nazarabeliek felfogása az Isten országáról azonban egészen más volt, mint hogy csak el is képzelhették volna, hogy azt Józsefnek, az ácsnak fia, kit szelidtelkű és alázatos jámbor embernek ismertek ugyan, de a kinek személyével a magasztos messiási király fenségét soha sem tudták volna megegyeztetni, hogy azt az örök messiási birodalmat az a szegény nazarai Jézus mint Isten küldöttje hozhatná és alapíthatná meg. 0 semmiképen sem felelt meg Izraelnek nemzeti megdicsőüléséről táplált várakozásainak. Mert * ők nem csupán az „Urnák kedves esztendejét“ reményiették, hanem egyúttal a boszú és megtorlás napját is, mely Ezs. 61, 6 s kv. verseiben van Ígérve: „az idegenek szolgákul nyájaitokat legeltetik és idegenfíak föld-és szőllő- míveseitek lesznek, szégyenükért kettős a kárpótlás és gyalázatukért jutalmuknak fognak örvendeni“ sth. A jövendölésnek ezen részét pedig Jézus szántszándékkal elhagyta.
