Gondolat, 1891-1892 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1891-09-01 / 1-2. szám
24 tatja azon motívumokat, melyek a szabad önelbatározást készítik elő és teszik lehetségessé; az érzelmi nevelés előkészíti a szabad önelhatározás melegségét, tartósságát és erejét. Mindezek szép harmoniá ban állanak az akarattal, mert ez azokban találja alapját és mindezek együttvéve képezik a jellemet. A jellemet ezélzó ezen általános önfegyelmezésen kívül, megkülönböztetjük az akaratot szabályozó törekvéseit és eszközeit a nevelésnek, melyek alkotják a tulajdonképeni fegyelem fogalmát, mint az akarat irányításának és szabályozásának munkáját. Mivel a jellem a nevelésnek tulajdonképeni czélja és mivel továbbá a jellem a fegyelem helyes alkalmazásának az eredménye, ebből következik, hogy a nevelésnek értékét leginkább a fegyelem helyessége emeli, ez továbbá a társadalom alakulására nagy befolyással van, a miből ismét következik, hogy az egyes fegyelmi eljárások a nevelés terén egyaránt jellemzik korukat és egyaránt készítik elő a jövőnek társadalmát. E szempontból tehát a legfontosabb kérdések egyikének tekinthetjük a jutalmazás és büntetés kérdését, a melyek a fegyelemnek leggyakoribb és talán egyedüli eszközei. Egyedüli eszközei véve a jutalmazás és büntetés általános fogalmát. A fegyelmet gyakorló tényezők két csoportra oszthatók, az egyik csoportot adják azon tényezők, melyek a természetben, a külső dolgokban rejlenek, a másik csoportban azon tényezők, melyeket az emberi gondolkodás szült és melyeket az ember alkalmaz. Ezen tényezők fontosságának mérlegelése és felfogása háromféle paedagogiai felfogásnak szolgál alapul; az egyiknek főképviselője Rousseau és Spencer és rendszerük a „természetes reactiók“ czime alatt ismeretes, ez a természet nevelő és fegyelmező hatását túlbecsüli és azt kívánja, hogy — a tévedésnek meglevén természetes fájdalmas következménye — a gyermeket ne a nevelő maga nevelje, hanem neveltesse a természet által. Ennek egyszerűbb értelme az, hogy a nevelő a gyermek akaratának fegyelmező eszközéül az akarat téves nyilvánu- lásának természetes következményeit használja fel, tehát a nevelő, hacsak lehetséges, mint büntető és jutalmazó ne lépjen fel. A másik paedagogiai felfogás az ember nevelői tisztét és kötelességét hangsúlyozza figyelmen kívül hagyva azt, hogy a természet is neveli a gyermeket, különösen pedig azt, hogy a gyermeknevelésnek czélja az, hogy az a növendéket szabad jellemes emberré tegye: ezek tehát csak a büntetés és jutalmazás révén akarják elérni czéljukat. A harmadik felfogás a két fegyelmező tényezőt egyesíteni és harmóniába igyekszik hozni és ennélfogva a gyermek természetének helyesebb felismeréséből indul ki.
