Gondolat, 1891-1892 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1891-09-01 / 1-2. szám

Mindenesetre az lesz a leghelyesebb felfogás, mely a gyermek természetének legalaposabb megismerésére alapítja büntető és jutalmazó rendszerét. A gyermek természetének részben sikerült jellemzését találjuk Locke-nál, a ki szerint a gyermek kedélye és egész lelki világa hasonlít a folyó vizéhez, melyet kedvem szerint vezethetek bárhová, bármely irányban. Enged ugyan e jellemzés némi ellenvetést, a mennyiben a gyermek, midőn megszületik, már magával hoz bizonyos jellemvonásokat, egyéni tulajdonságokat, melyeket kissé módosítani lehet, de a melyek mindig és mindig érvényre juttatják magukat; mindemellett elfogadhatjuk e jellemzést, már csak azért is, mert tisztán alaki. Ez alaki jellemzés épen esak annyit mond, hogy a gyermeknek meg van az a bajlandóssga, melyet ezéljaink szerint könnyen felhasználhatunk, esak az a kérdés, micsoda eszközökkel? Locke szerint a fő, majdnem egyedüli helyes fegyelmi eszközök a szégyenérzet és dicsvágy. Mindenesetre figyelemre méltó felfogás, melyet Locke a gyermek azon természetére alapit, mely szerint ez csodálkozással és bámulással tekint a felnőttekre és azért, ha tőle elismerést vív ki a lehető legnagyobb örömet szerezte meg magának, míg a szégyenérzet a gyermek legnagyobb büntetése, mert a gyermek érzi, hogy teljesen függ a nagy komáktól és hogy ezeknek méltatlankodó és lenéző magaviseleté őt megsemmisíti. Ép azért Locke az úgynevezett ütlegelést, a testi fenyítést, valamint az anyagi jutalmazást nem helyesli, sőt a legkárosabb következményeket tulajdonítja ezeknek.

Vizsgáljuk közelebbről erre vonatkozó Ítéletét :

„E nemű fegyelem a legkevésbé sem mozdítja elő azt, hogy természetes hajlamainkat, melyek érzéki élvezetek után törekednek és a fájdalmat minden áron elkerülni akarják, megzabolázzuk, hanem csak megerősít bennünket azokban és megszilárdítja ez által bennünk az élet gaztetteinek és rendetlenségének gyökerét. Micsoda más indító okok szerint cselekszik az a gyermek, mely csak a testi büntetéstől való félelem miatt kínlódik könyvével, vagy tartózkodik az éretlen gyümölcs élvezésétől, mint az érzéki öröm és fájdalomérzetből ? Bizonyára a nagyobb érzéki örömnek enged itt, vagy a nagyobb testi fájdalmat kerüli. És mi az, kérdezem, mikor ilyen indító okokkal határozzuk meg eljárását, vagy vezéreljük magaviseletét? Mi más ez, kérdem, mint, hogy tápláljuk benne azon alapelvet, melyet kiirtani volna kötelességünk.

Logikai tekintetben, azt hiszszük, mindenkinek el kell fogadni ezen érvelést, sőt gyakorlati tekintetben is, különösen a jutalmazásra vonatkozó Ítéletét, mert a legtöbb jeles paedagogus vagy teljesen