Gondolat, 1891-1892 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1892-07-01 / 11-12. szám
226 Kicsiny a mü, mit alkotánk, de Reá bizton tekinthetünk: Tengerszem is megtel csepegve — Ha napsugár, ha porszemecske, —- Légy áldva érte Istenünk! % . • Mi félreállva, uj erőnek Nyugodtan adjuk át a tért: Tudjuk, a kik nyomunkba jönnek Hü őrzői e szent öröknek, — Atyánk, esdünk áldásodért! Lippay B.---------<o©<3g$£^öC9gg>c=.---------B úcsúszó. A jelen számmal véget ér a „Gondolat“ XIII. évfolyama. Egy évnek munkája fejeződik be benne. Hálatelten tekintünk fel Ahhoz, ki bennünket mindvégig megtartva munkálkodásunkhoz erőt és kitartást adott s munkánkat befejezni engedd. Vajha áldását sem vonná meg tőle, hogy általa nemes pártolóink irántunk való jóakarata megerősbödött és megszilárdult legyen s hogy törekvő munkásainknak az Úrban végzett munkája saját lelkűkben, tudalmuk növekedésében és ügybuzgalmok gyarapodásában megszenteltetett legyen. Végigtekintve a pályauton, melyet kisded lapunknak ez év folyamán is megfutnia adatott, az önbirálat felfedte gyengeségeink érzetében félemlve tartózkodunk ugyan a nyujtott- nak birálgatásától, — hiszen ebben m. t. olvasóinknak itélő- székét tartjuk legilletékesebbnek — de másrészről azon meg-
