Gondolat, 1891-1892 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1891-09-01 / 1-2. szám
11 „eűcryyéXtoy xa&' 'EßQaiorgu b&n előfordulnak, mint nyilván tendentio- susok és történeti hitelesség hiányáról tanuskodók további figyelmünket nem köthetik le, mert sem az utóbbi forrásnak felvétele, hogy akaratja ellenére ment Jézus Keresztelő Jánoshoz, sem az előbbié, hogy büntelennek tudja magát, de illő, hogy minden igazságot betöltsön, t. i. a megkeresztel kedés által is — nem folyhatnak Jézus jelleméből. Ezekkel szemben tételezhetjük azt, hogy Jézus is Keresztelő János fellépését és felszólítását isteni intésnek vette, a mely alól senki ki nem vonhatja magát. Hogy épen reflexió nélkül — vájjon csakugyan szükség-e neki ily illustratió vagy sem — jön a János-i keresztséghez, sokkal jobban tanúsítja lényének feddhetetlenségét, mintha attól bűntelenségének tudatában távol maradt volna. HL A messiás, a mint a történetbe lép és az ö viszonya Keresztelő Jánoshoz. Ha úgy is látszhatnék, mintha a János-féle hirdetéssel Össze- hangzó luviovüie, i'yyirtv yag tj fiitoiXtiu tioy or^an (ör-ban Jézus magát csak János müve folytatójának tartotta volna, mégis elég korán jött az alkalom, a mikor a közte és János közti külümbséget élesen kiemelte (Mt. 9, 14—17; Mc. 2, 18—22; Le. 5, 33—39). János tanítványainak azon kérdésére ugyanis, miért nem bőjtülnek az ő tanítványai, Jézus válasza az, hogy nincs okuk szomorkodni, inig a vőlegény közöttük van; ők övöm-időben élnek, mert a mit szivük óhajtott, az teljesedésbe ment. De még ezen válaszon is túl megyen a reákövetkező hasonlat, mely szerint minden régi és hagyományos szokással az ő uj örvendetes tanának hirdetése össze nem fér. Ezzel Jézus azon világos öntudatát körvonalozta, hogy ő nem a réginek folytatója, fejlesztője, sem ennek valami reformátora, újítója, hanem egy újnak, uj tan, uj eszme hirdetője és megvalósítója. Mt. 11, 2—19; Le. 7, 18—35 szerint Jézus a maga viszonyát Jánoshoz másképen határozza meg. Azon kétkedő kérdésére Keresztelő Jánosnak, vájjon ő-e a várva várt messiás, Jézus üdvtetteire utal, melyek közül az utolsó és épen nem legcsekélyebb a szegényeknek és nyomorultaknak hozott evangélium (//nnyoi ti'avyytXitoviai). Jézus szavai Jezs. 35, 5 és 61, 1-re mutatnak vissza: a própliéta szavai ime az ő iidv-munkajában beteljesednek és Keresztelő János a hatásokból azon következtetést vonhatja, hogy csakugyan Jézus az, a ki eljövendő volt (ó tgyóiicrog, v. ö. 118. zsolt. 26. vers. Mai. 3, 1). Azon mondásában pedig: „*/«/ futnáging taiir ög láv fttj oxayőcdi'C^01 ty uioia Jánosra a szelíd szemrehányás irányul, hogy Jézus csendes * 2*
