Gondolat, 1891-1892 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1891-09-01 / 1-2. szám

10

ságából, a rideg formalismusból és betűimádásból a népet. Ezen mennyek országának (malkuth hassamáim) eszméje ily kifejezéssel ugyan nem fordul elő az ó-testamentumban, hanem Dániel ből merítve mind annak daczára lényegileg ugyanaz, és a nép jól értette Jánost, akármit is értett legyen ezen szó alatt. Hisz ezen felállítandó örök dicsőséges Izrael Istenének országa volt a nép vágyainak ne-továbbja. De uj volt a nép előtt — és ez korbácsolta fel a lelkiismeretet és tárta fel leginkább a rettentő bűnsúlyt — azon bizonyos praedica- tuma a szózatnak, hogy : „fyyiyiev.“

Honnan merítette Keresztelő János ezen elhatározott bizalmat, azt bajosan lehet pontosan megmondani; a vágy ezen ország után általános volt, és ezen általános vágy mintegy lelki központot nyert János asketikai jellemében, úgyhogy a növekedő remény isteni bizalommá, meggyőződéssé erősödött.

De nem csak hirdette ezen új isteni uralmat, hanem előkészítette egyszersmind az utat is, és helyesen mutatnak rá az evangélisták a babyloni Jezsaiás ama hírnökére, a ki Jahvénak, mint hazatérő népe királyának és vezérének az utat egyengeti (Jezs. 40, 3). Már ezen helynél sincs szó erőszakoskodásról; „térjetek meg“ hangzik, térjetek magatokba és szívetek tisztaságával tündököljetek“; a belső ember újuljon meg : ez égető szükség, hogy az ország felépüljön, hogy Jahve maga uralkodjék fölöttük és közöttük. Keresztelő János a mennyek országát ó-testamentumi módon mint ítéletet fogta fel; de nem mint olyat, mely a közhit szerint csak a pogány népek fölött tartatik, hanem a mely magát a kiválasztott népet is illeti, a mely „dLav.adaoú zt]v altom avzov, v.ai ovvá^si zőv o'izov avzov11 . . . „ró ős ayvQOv v.azav.avosi nvgi aoßsozi<j (Mt. 3, 12). A messiás személyét pedig herosként lógta fel, hogy ő maga nem érdemes rá sarúját hordozni; a ki majd — nem, mint ő tette, a tisztítás és tisztulus jelképéül vízzel — hanem szent szellemmel és tűzzel fog keresztelni — (Me. 1, 7., 8.; Mt. 3, 11).

Keresztelő Jánosnak a népre gyakorolt roppant hatását úgy az evangélisták mint Josephus (Ant. XVIII., 5, 2.) egyetértőleg tanúsítják. Az emberek sietve özönlöttek Jordán partjaihoz, hogy méltókká legyenek a mennyek országára bűnvallomás, megtérés és a víz-alá- merítés jelképében újjászületés által.

Hogy Jézus maga is alávetette magát ezen ceremóniának, annál bizonyosabb történeti tény, mivel később a hívők ezen tényen megütköztek és mindenféle kísérletet tettek, hogy azt, mit botrányosnak tartottak, más színben tüntessék fel. Jézus megkereszteltetésének ndokolását illetőleg azon versiók, melyek Máté evangéliumában és