Gondolat, 1891-1892 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1891-09-01 / 1-2. szám
9 a) Általában az idő befolyását, a mit Jézus korában az idők teljességének is szokás nevezni. — A herodesi uralom és Róma igája által gyakorolt nyomás a „messiási várakozásokat1* a lehető legmagasabb fokra csigázta, és ezen vérmes remény különösen Galileá- • nak erélyes és egészséges néptörzsében nyert legnagyobb táplálékot, mely több Ízben véres lázadásban is mutatkozott. Az utolsó ily nyílt zendülés a gaulonäi Judás felkelése volt, mely Jézus első gyermekkorába esik és lehetetlen, hogy már a gyermek-Jézusban, vallásos lelkületének fogékonysága után Ítélve, nagy-jelentőségú, mélyen ható benyomást ne hagyott volna hátra. Ha más meggyőződés nem is, de mindenesetre — már a serdülő ifjú elméjében — bizonyos alakot nyert az a felfogás, hogy a messiási eszme megvalósítása nem erőszakkal mehet végbe, hanem türelmes plántálással és ápolással. És ez által egyúttal szellemesítve lett az. b) Egy másik nem kevésbé fontos momentum a zsidó zsinagógában nagy élénkséggel és hévvel folytatott cult u smagyaráz at, mely természetesen együtt járt az iráshelyek különféle, a pártok szerint elütő magyarázatával. Ezen szellemi harczok nagyon alkalmasak voltak arra, hogy az, a ki a pártérdeken felülhelyezte magát, az eredeti vallásos ős igazságokat a magok tisztaságában fölismerhette, és az előrehaladott idő követelményeivel kellő összhangzásba hozhatta és azokat egy ideális örök czél felé irányíthatta. És épen az a csendes Nazara, távol a főváros zajongó életétől, erkölcsi romlottságától és politikai villongásaitól, volt alkalmas Jézus vallásos lelkű- letét mindenképen háboríthatlanul megérlelni. Azzal még nincsen állítva, mintha Jézus lelkében már akkor az örök czél, melyet elérendő volt, tudatosan mint valami kész kép tisztán megvolt volna alkotva, hanem csak annyi, hogy a mit nyilvános pályáján fokozatosan tudatára emelt és mindinkább szellemesített, az csirailag már benn rejlett a nazarai ácslegényben. „O benne volt mintegy központosítva az izraelita népszellem eszményi irányzata, mely az Izraelben élő Isten-szellem nevével helyesen illettetett meg, nem mint kész és már valóságos, hanem mint reális lehetőség, melynek még a fejlődésnek alá kellett vettetnie; és ezen fejlődés feltételét képezték az objektiv elemek, nevezetesen a történeti helyzet, melybe Jézus működésével belépett; és viszont Jézus oly szellemi tehetségekkel volt felruházva, hogy az ő korszaka nyújthatta neki azt, a mit fejlődéséhez szükségelt. c) A legfontosabb történeti momentum Keresztelő János pró- phétai fellépése a Jordán vizein; komoly, dorgáló szózatja : „Térjetek meg, mert közel van a mennyeknek országa“, felvillanyozta áléit2
