Gondolat, 1890-1891 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1891-05-01 / 10. szám

216

Nem csodálhatjuk tehát, ha a rendek, csakhogy mentül elébb véget vethessenek az országban uralkodó fejetlenségnek: a Pozsonyban való koronáztatásban megnyugodtak; a felterjesztett hitlevél megerősítését azonban tovább is sürgették. Hasztalan; Leopold nem engedett s október 21-én ült együtt az országgyűlés Budán utoljára.

Leopold november 11-én nyitotta meg személyesen a pozsonyi várban a koronázó országgyűlést, melyen a feliratra adott királyi előterjesztéseket is felolvasták. A vallás-ügygyel az előterjesztések XIY-ik pontja foglalkozik. „Mi az ág. és helv. hitvallású evangélikusok vallás ügyét illeti — így szól ez a pont — kegyelmesen akarja ő cs. kir. felsége, hogy az, folyó hó 7-én a rendeknek kiadott válasza szerint czikkekbe szerkesztessék s köztörvény által örökre megerősít- tessék.“ A november 7-iki királyi válasz némi tekintben szabadelvűbb, mint a belőle később alkotott törvény. Kitűnik ez különösen a házassági és zsinati ügyekre vonatkozó intézkedésekből. Az első zsinat szerint: „mind a két hitvallású evangélikusok minden házassági ügyének vallásuk elvei szerinti elitélését saját egyházi székeikre kell hagyni, egyszersmind meghatározván, hogy az ezekben hozott elválási Ítéletek mindenütt érvényeseknek tekintessenek.“ A zsinati ügyre vonatkozó intézkedése körülbelül a következő: tekintettel a tiszai (ref.) egyház- kerület papi és világi pártjának egymás ellenében tett felterjesztéseire, a király őszintén óhajtja, hogy a vallás szabadság érintetlen hagyásával oly rendet lásson megállapítva, mely azon vallás mind világi, mind egyházi férfiainak közhelyeslésével leginkább egyezőnek fog tartatni, addig pedig ... az ő hitvallású zsinataik által maguk módjuk szerint alkotott és alkotandó vallásügyi egyházi kánonok sem kormányszéki parancsnok, sem királyi rendeletek által ne legyenek megváltoztathatók!... mindenesetre ment maradván legfelsőbb felügyelési hatalmunk, mely, mint a két hitvallású evangyeliomi egyház fejét, megillet minket az egyházi ügyek körül.

Örömmel is fogadták az evangélikus rendek e választ, melyhez fogható, mint azt nov. 14-én kelt hálafeliratukban kifejezték, már másfélszázad óta nem hangzott el királyi ajakról, s mely megakadályozta, hogy amaz ünnepies napon, a koronázásnak fényes ünnepén, midőn az egész haza boldogságban úszik, a polgárok ujjongó örömét az evangélikusok keserű könyei és sóhajtásai zavarják.

Az országos vegyes ülés még azon nap, egyetlen szó, a nem tetszésnek legparányibb nyilatkozata nélkül elfogadta a királyi válasznak a vallásügyre vonatkozó pontját.

És ez természetes is. A királyi szó egy csapással semmisité meg a magyar hongyűlések tengeri kígyóját; a vallási gravámenek, melyek