Gondolat, 1890-1891 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1891-02-01 / 7. szám

bogy mily messzire menő reformokat akarnak létesíteni a zsinat visszamaradt tagjai, vonakodtak határozottan nyilatkozni, csak Panor- mitanus sürgetése, hogy t. i. ha már egyszer itt vannak a zsinaton, hát határozzanak is, volt képes a zsinat tagjaiba lelket önteni s azokat határozatra birni.

A határozatok most már megvoltak, de össze is kellett azokat írni. Sok czivódás után végre összeirattak, a minek folyamán sok tag újra el akarta hagyni a zsinatot, csak a burgesi püspök közbenjárása akadályozta meg elmenetelüket, a ki mindenképen azon fáradozott, hogy a békét állítsa vissza.

1438 május 9-én, midőn a határozatok már össze voltak Írva, népes gyűlést tartottak az atyák, a melytől a fejedelmek követeit azon ürügy alatt, hogy a békéről értekezzenek, visszatartották a templom chorusában. Attól lehetett ugyanis tartani, hogy esetleg majd ellenszegülnek a zsinat véghatározatainak, a mi nagyon lelian- golólag hatott volna az atyákra is. Így azonban elvonván a fejedelmi követeket a tárgyalástól, lezárták a határozatokat. Midőn a fejedelmi követek végre valahára értesültek a dologról, már késő volt s e miatti panaszaikkal betöltötték az egész templomot s az atyákat hamisítással vádolták. Az általánosan zavarban újra Panor- mitanus az, a ki vissza akarja állítani a rendet. Korholja a jelenlévőket „mert a ki Istentől van — úgymond — az meghallgatja az ő szavát, de ti nem hallgatjátok meg, mert nem vagytok Istentől; a ki rosszat cselekszik gyűlöli a napfényt.“

Ilyen szavakkal illette a zsinat tagjait, de a kívánt rendet mégsem állíthatta helyre. Csak az arlesi bíborosnak sikerült némileg visszaállítani a rendet az által, hogy mindkét fél tévedéseit kimutatván, azok kölcsönös hibás voltát bebizonyította.

Alig hogy lecsendesült e mozgalom, már is más vihar volt keletkezőben, a mennyiben a határozatok felolvasása még inkább felizgatta a kedélyeket, mint az eddigi viták összevéve. Még felolvasás közben hallatszottak egyes protestáló hangok, de főleg a megerősítésnél, a hol majdnem tettlegességekre került a dolog. Panor- mitanus és az arlesi püspök itt keményen egymásnak rontottak, de végre is beállt a forduló pont, a zsinat újra egységes lett s a határozatok kihirdetése után május lö-án ünnepélyes isteni tiszteletet tartottak, hálát adván az Ur Istennek eddigi támogatásáért s egyúttal kérvén, hogy ezentúl is vezesse őket.

Itt a zsinat első része bevégződik s kezdődik a második, a melyen már nem csupán szóval ostromolták a pápai széket, hanem egyenesen trónvesztettnek nyilvánították a pápát. Természetes