Gondolat, 1890-1891 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1891-02-01 / 7. szám

136

következménye volt ez ama határozatoknak, a melyeket a pápa nem fogadhatott el a nélkül, hogy hatalmának nagy részéről le nemondjon ; azt pedig semmi szín alatt sem akarta, hogy jogai meg- nyirbáltassanak s ezért ama határozatokat nem ismerte el érvényeseknek. A fejedelmek követei ezen makacsság következtében Jenőt az igazság ellenségének mondták.

Ez egyenetlenség tartama alatt oly korszak következett be a zsinatra nézve, a mely azt majdnem lehetetlenné tette. Nem pápai átok, vagy pedig világi erőhatalom következtében köszöntött be ezen korszak, hanem a természet kényszerítő hatalma folytán — kiütött a pestis. Már azelőtt is fenyegette volt egyszer a várost a döghalál, szedett is áldozatokat, de nem oly nagy mértékben, sem oly nagy gyorsasággal mint most; ki még csak az imént egészséges volt, azt is óra múlva már a koporsóba tehették.

Nagy rettegés szállotta meg az atyákat, de menekülni mégsem akartak; egyrészt, hogy a zsinat föl ne oszoljék, másrészt pedig, hogy a pusztitó dögvészt szét ne vigyék; inkább ott maradtak áldozatok gyanánt. A legjelesebb férfiakat kérték ugyan, hagynák el a várost, köztük az arlesi bíborost is, de ők sem akartak elválni a zsinattól, a melyen már eddig is oly sok reformot hoztak ; készebbek voltak életök veszélyeztetésével a zsinatot megtartani, mintsem életüket megmentve a zsinatot veszélyesztetni. Türelmüket siker koronázta. A pestis lassankint csak szűnni kezdett s megújult erővel foghattak újabb reformok létesítéséhez. Először is IV. Jenőt letették s más pápa választásához fogtak, a ki a zsinat határozatait tiszteletben tartaná. Hozzá láttak a választó testület szervezéséhez. Ez állott 7 apátból, 5 theologusból s 9 doctorból, a kik közül főleg az arlesi bibornok tűnt ki s a kik az olasz, franczia, német és spanyol nemzet képviselőiből választattak. A választóknak külön e czélra kijelölt házban egyenkint egy czella adatott, hogy egymástól elkülönítve legyenek, s a következő napon november 3-án a templomba vonultak, a hol az arlesi püspök misét mondott, kérvén az Úr segedelmét azon fontos lépéshez, a melyet most megtenni készülnek. Ugyancsak a templomban történt a választók felesketése is, a mely alkalommal a nép csak úgy tódult a templomba.

Az esküformula letétele után a conclavebe vonultak, a hol 7 napig késedéimeztek, mert megállapodásra nem tudtak jutni. Végre Amadaeus savoyai herczegben központosult a bizalom, a kinek tudományosságát, kegyességét s eddigi érdemeit nem győzték eléggé dicsérni. Huszonhat szavazat esett az ő nevére, a mit az arlesi