Gondolat, 1890-1891 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1890-10-01 / 3. szám
50 Valláselméletük a közetkező : „kezdetben vala a Nut, az ős óceán, melynek mérhetetlen mélyében minden dolgok csirái rejlettek. Az Isten híg tömegben öröktől fogva teremti önmagát. C) egyes egyedül létezik lényegénél fogva, az egyedüli élő természetben, az egyedüli teremtő az égen és a földön, a ki nem teremtett, az atyák atyja, az anyák anyja. Mindig egyenlő és végtelen az ó tökéletességében, mozdúlatlan, ki a múltban és jelenben egyaránt jelen van, ki a min- denséget betölti, a nélkül, hogy bármely kép gyönge fogalmat adhatna végtelenségéről, s a kit, bár mindenütt érezzük is, soha fölfogni nem lehet. Nincs arra szükség, hogy önmagából kilépjen; ha teremteni akar, folytonos alkotásainak anyagát saját keblében találja föl. Egyedül lényének teljessége által fogamzik meg benne a sarj, és miután a fogamzástól a szülést nem lehet megkülönböztetni, önmagában öröktől fogva nemzi magát. 0 egy lévén lényegében, egyszerre atya, anya és az Isten fia; Istentől nemezve, Istentől születve, a nélkül, hogy az Isten kebeléből kiválnának, e három személy Isten Istenben, s a helyett, hogy az isteni természet egységét elosztanák, mind a hárman hozzájárulnak az ő végtelen tökéletességéhez. E hármas isten egyet tesz, s Isten, annak minden tulajdonságaival. Ő örökösen kifejti fenséges tulajdonait, vagyis megteremti saját tagjait, melyek ismét istenek.“ „Az isten midőn teremteni akar, s a titkos okok rejlő erejét napfényre hozza, Ammon nevet visel, s midőn azon szellemet jelenti, mely magába zárja az összes értelmet, Imhotepnek neveztetik, midőn igazán és művészileg végrehajtja a tényt, Ptah, mint jó és jótevő istenség Osiris.“ Ebből láthatjuk, hogy „az egyptomi vallás oly mély bölcseleti alappal birt, milyent a görög-római polytheismusban hasztalan keresnénk. Az egyptomi nép vallásában meg van a végtelenség, az örökkévalóság, függetlenség, midenható hatalom és határtalan jóság. Jellemzők az egyptomiaknak a földöntúli életre vonatkozó nézetei. Ezek szerint ugyanis a lélek az alvilági bírák előtt igazolja földi életét s miután az igazsággal a mérleg1 serpenyőjébe tették a birák s nem találtatott nehezebbnek az igazságnál, tisztának nyilvá- nittatik a 42 alvilági biró által. A lélek először is üdvözli a birákat: „üdvözöllek igazmondás és igazságosság urai, üdvözlet neked nagy Isten, az igazmondás és igazságosság urának. Hozzád jöttem uram, megjelentem, hogy szemlélhessem személyes tulajdonaidat.“ Ez üdvözlet után a lélek kezdi védekezését; „nem követtem el semmi csalárdságot az emberek iránt,
