Gondolat, 1890-1891 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1890-09-01 / 1-2. szám
Nagy vagy, Uram, nagy vagy minden tüneményben, Nagyobb egyikben sem, mindenütt legnagyobb, Csodálat — ; mosolyban, sirás-, remegésben, Te mindig csak igaz, jó utam’ mutatod ! Nagy vagy, Uram, nagy vagy ! Oh ezt hadd hirdessem S magam’ is nagyobbnak benned hadd érezzem ! Seidl J. G. után németből. Schöpflin Aladár. Beköszöntő. Új évfolyamba lép a „Gondolat,“ újak a hivatalnokok, újak az eszközök, de régi a szellem, mely áthatja s élteti. A három testvérintézet összetartó szelleme ez, mely már évek óta fűzi össze közös munkára a serény, dolgozni vágyó ifjúságot. Most is törekvésünk, hogy ugyanazon régi szellemet fen tartsuk s mi bennünk a „Gondolaton“ át nyilatkozni hagyjuk. A szellem kegyadományosai találjanak tért s alkalmat, hogy az Úrtól rájok bizott kegyadományt kifejtessék, értékesíthessék. Különféle irányban, de egy czélt tartva szem előtt, a szellem által összetartva, lelkesítve munkálkodjanak tudván azt, hogy a ki a szellem kegyadományosa annak lehetetlen nem munkálkodnia. Ha szive vágya a theologia felé vonzza, ha az Istentől rája bizott tálentomot meg akarja többszörösíteni, ha erejét gyakorolni akarja Isten szent tudományában, úgy „Gondolatunk“ egyik termében, mely „Theologia“ nevet visel, az ott levő munkásokhoz sorakozva azokkal kutathatja az írás nak titkát, figyelemmel kisérheti a szellemet a maga nagyszerű fejlődésében s szemlélheti az eszmét a mint most nyilatkozik s szervez. Ha ki kedveli a bölcsészetet, a theologia testvérét, az lépje át azon terem küszöbét, mely „Philosophia“ felirattal bir s figyelje meg a szellem titkos működését s leikével kutassa Isten mélységét s müve rejtélyeit. Ismerje meg a gondolkodó emberiséget foglalkodtató kérdéseket, nem úszva az árral, de szabadon s önállón haladva véle. A „C s a r nok“-ban a képzelet s érzelem világa tárúl föl előttünk s a szép előterjesztés, mint bájos királynő, uralkodik
