Gondolat, 1890-1891 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1890-09-01 / 1-2. szám
26 Mózes jellemének fejlődésénél tekintetbe kell vennünk úgy a zsidó, mint az egyptomi nép műveltségi viszonyait, mert a viz partján lelt gyermek az első indítást a jellemképződésre saját népe körében kapta ugyan, de később, midőn már felnevelkedett, édes anyja „vivé azt a Faraó leányának, és fija gyanánt tartja vala azt és nevezé azt Mózesnek, mert azt mondá: A vízből vettem ki.“ :1) Tudjuk, hogy a jellemfejlődésre legnagyobb befolyással van a környezet, s így Mózes jelleménél is főleg az ő környezetét kell tekintetbe vennünk, a mely két, műveltségi viszonyokban s társadalmi szokásokban egymástól nagyon elütő népből állt. Ezt a két népet kell mivelődéstörténeti szempontból megismernünk. Mellőzve a zsidó népnek a pátriárkák alatti s előtti állapotát, — a midőn műveltségről amúgy sem lehet igen szólani, — ott kezdem a vizsgálást, a midőn „új király támada Egyptom földjén, ki Józsefet nem esmérte vala.“ 4) Az egyptomiak jellemvonásai közé tartozik főleg a háladatosság, a mit azonban a zsidó nép irányában nem gyakoroltak, mert József érdemeiről megfeledkezve s attól félve, hogy háború esetén a zsidók — nagy számukat véve tekintetbe — nagy szerepet játszhatnának ellenségeik sorában, üldözni kezdik a szegény pásztornépet, kényszer- munkára fogják. Magától értetődik, hogy ily körülmények között a műveltség terjedéséről nem igen lehet szó, de hogy mégis terjedt, azt bizonyítja az a körülmény, hogy a zsidó nép most már nem volt többé kóborló pásztornép, hanem állandó lakhelyei voltak Gósen földjén s talán házi ipart is űztek. A földmivelést is megtanulták, s hogy miveltségük mégis bárdolatlan maradt, az nem csodálható oly népnél, mint a zsidónál, a mely inkább utánzásra volt utalva, mint a feltalálásra. Az egyptomiak maguk sem állottak a műveltség tetőpontján, habár különböző művészetek virágzásban állottak náluk s hol a minta tökéletlen, ott az utánzat még tökéletlenebb lesz. Mig igy egyfelől legalább némi haladást észlelhetünk, más tekintetben hanyatlást tapasztalunk. Az ember ugyanis annál tökéletesebb, minél gazdagabb az ő érzelemvilága; ha azonban rósz indulatok vezetik az embert, akkor nem nemes érzelmek, hanem őt az állatok közé lealacsonyító érzelmek fognak keletkezni. így volt ez a zsidó népnél is. A gyűlölet megfogamzott lelkűkben s eltiporták volna kínzóikat, na hatalmukban állott volna. Titkolódzók, alattomosak lettek, kételkedtek Istenben s az isteni gondviselésben s majdnem minden emberi érzésből kivetkőztek az állatias bánásmód következtében. 8) II. Mózes II : 10. — *) II. Mózes 1: 8. — 5) II. Mózes I : 16.
