Gondolat, 1890-1891 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1890-09-01 / 1-2. szám
Mózes születésekor legnagyobb volt a kínzás; kíméletlenül megparancsolta a Faraó a bábáknak : „mikor a szülésnek idején a zsidó asszonyokkal lésztek, ha látandjátok hogy fiat szülnek, megöljétek azt . . . ') Ennyi embertelenség után nem lehet csodálkozni azon, hogy a zsidók érzéketlenek lettek s még Jahvebe vetett reményükről is lemondtak. Határozottan hanyatlás állapotában volt tehát a zsidónép Mózes születésekor s igy saját népétől nem sokat sajátíthatott el, kivéve az általános gyűlöletet az egyptomiakkal szemben. (Folytatása következik ) 151. Zsoltár. Ének a vértanúkhoz. Nem fáj-e már sebetek, hogy az egész ország ujong? Nem ér- zitek-e már kínjaitokat, hogy egy egész nemzet dicséretet zeng néktek ? Nem sebekre való a babér, de győzelmes fejekre dicsőségül ; vagy sebeitek által győztetek-e? Egy ország fekszik lábaitoknál meghódítottként, egy nemzet szivén uralkodik szellemetek. S ha gonosztevők módjára hullott is porba testetek, mégis királyokként vezettek minden szivet, s az kegyelettel adózik néktek. Ha elsötétül is a teremtés napja, mégsem járunk homályban, ragyog a ti dicsőségtek .... S mi a kápráztató fény miatt lesütjük szemeinket, halványnak tetszik piros orcánk dicsfényetektől. (Hungária) felétek nyújtja a babért, de kezetek nem nyúl utána, nem azt, hanem az elveszett (Hungáriát) kerestétek halálotokkal. S ime szivetek vérétől támadott az életre, halálotok életet ada néki s most lelkesedése mámorában titeket támaszt föl! De ti érzitek sebetek kínját, újra kezdenek vérezni azok, kétszeres fájdalom öl, hogy nemzetetek dicséri tetteitek’? S a babérral feditek el könyező arcotokat, hogy nemzetetek nagyon tud ujongani, de nagyot tenni nem! Közli : Thuró Károly. VTTT r t t *r r r t t r r -r CSARNOK.
