Gondolat, 1890-1891 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1890-09-01 / 1-2. szám

igére! földjét elfoglalni. Az elfoglalás ténye ugyan már nem Mózes nevéhez fűződik, de ő volt az, a ki a pusztában való vándorlás által a népet alkalmassá tette az Ígéret földjének elfoglalására.

üogy mily időszakban történt a kivonulás, arra nézve a történetírók eltérnek egymástól. A Szt írásban az idő megnevezve nincs, csak annyit mond: „azonközben új Király támada Egyptom országán, ki Józsefet nem esmérte vala;2) a későbbi írók közlései pedig csak vélemény-, hypothesis számba mennek, a melyhez sok kétség fér. Legvalószínűbb mégis, hogy azon zavarok alkalmával történt a kivonulás, a melyek Merenptah egyptomi király uralkodását követték. A Harris név alatt ismeretes papyrus okmány igy írja le e zavarokat: „Egyptom feloszlásnak indult, lakosainak sok időn át, mig más idők be nem következtek, nem volt többé főnökük, mert az ország a tartományi kormányzók kezei között volt, kik, nagyok és kicsinyek, háborúkat folytattak egymás ellen s öldökölték egymást.“

Hasonló zavarokról szóló tudósításra akadunk Josephus Flavius- nál, a mely tudósítás Manethótól ered, de a melynek hiányait s alaptalanságait maga Josephus czáfolta meg. így tehát a korra nézve fÖltétlen hitelességű forrásunk nincs s meg kell elégednünk a valószínűséggel. De nem a források hitelességéről, vagy hamis voltáról akarok értekezni, hanem — a mint már föntebb mondottam — magával Mózessel akarok foglalkozni, a ki az Istentől reá bizott dolgot hűségesen végre is hajtotta. Ezért is ismertetni fogom először: Mózes jellemét; másodszor: Mózes vallását; harmadszor: Mózes törvényhozását.

I. Mózes jelleme.

„A minek okai előre elhintettek, s csirájokban meg nem fojtattak, annak elkerülhetetlenül meg kell történni; s megtörténését akadályok hátráltatják ugyan; de egyszersmind lépcsőnkénti haladását rohanássá változtatják; mint lassú patak folyását szelébe vetett kődarab.“ így történt ez Mózessel is. Daczára annak, hogy egész életében majdnem mindig s mindenütt nehézségekkel kellett megküzdenie és sokszor közel állt a kétségbeeséshez, mégis legyőzve az útjában álló akadályokat, a zsidó népre nézve igen nagy fontosságú egyéniséggé lett. A nemzeti mytho8ok egész köre fűződik nevéhez s Hartmann, Mózes egész történetét a zsidó nép nemzeti mythosai közé sorolja. Hogy mily alapon teszi ezt Hartmann, azt itt ne kutassuk, hanem fogjunk hozzá a tulajdonképeni jellemzéshez.

') II. Mózes I : 8.