Gondolat, 1890-1891 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1890-09-01 / 1-2. szám

21

leglényegesebb kötelessége az áldozathozatal, mit az a szövetség sátorában mutat be az Í rnak. Krisztusnak is mint főpapnak áldoznia kellett s ha a földi viszonyokat veszszük csak tekintetbe, nem is lehetett volna főpap, mivel nem származott a Lévi, hanem a Juda törzséből és igy nem is mehetett volna be a Szentek szentébe az Ur színe elé. De Áronban épen az a tény, hogy a Júda törzsével az Ur megkötötte az új szövetségét (VIII : 8), a Lévi törzs papi uralmának bukását bizonyítja. Két szentély van, az igazi a mennyben és a másolat a földön ; Krisztus ez utóbbinak főpapja nem lehetett s mint Isten által rendelt főpap az igazi szentélyben, a mennyek országában végzi tisztét. S ő mint valóságos főpap épen azzal áll felette a törvény papjainak, hogy mint Melkisedek is királyi törzsből származva, mint király és főpap az igazi sátorban Istennek nem képmása, hanem közvetlen színe előtt mutatta be áldozatát. Megvan tehát itt is a sátor, de mily nagy a különbség a kettő között. A Mózesé az eredeti mintájára készült ugyan (VIII : 6), de csak utánzat, leképlelés, typus. ellenben a Krisztusé az igazi, a valódi, az őskép.

Szerzőnk eljárása, hogy az új szövetség szentségének magasabb voltát kimutatja, dicséri ügyességét, mert minden oldalról szemlélteti annak magasztosságát. Azonban sajátságos a mód, melylyel azt teszi. Itt ugyanis a két sátor s így maga a két szövetség is, mint valóság és árnyék van egymással szembeállítva és ebben különbözik szerzőnk felfogása Pálétól s ebben jellemzi önmagát. Pálnál a zsidóság és keresztyénség mint kiegyenlíthetetlen ellentétek „mint törvény és evangélium, betű és szellem, szolgaság és fiúság, a héber levélben ellenben, mint leképlelés és őskép, Ígéret és megvalósulás, árnyék és teljesség, érzéki burok és szellemi mag, e világ és a jövő világ, föld és ég“ (Holtzmann) vannak feltüntetve s ezen felfogás irányítja szerzőnket minden kérdés fejtegetésénél. Eddig is kiválasztott papok Isten rendeléséből végezték a kiengesztelés áldozatait, de hogy az igaz kiengesztelődés valósággá legyen, ahhoz emberi bár, de még Áronnál is tökéletesebb, ártatlanabb főpap kell. (VII : 2ö.) A két vallás tehát az előzmény és fejlemény viszonyában áll és semmi sem hiányzik az egyikben, a mi a másikban meg nem volna, a különbség azonban mégis óriási, mert az csak az Ígéret, ez az Ígéret megvalósulása, teljessége, a xaltíiuatg. (V : 22, VII : 19, Vili : 6, IX : 11.) S épen ez mutatja szerzőnknek Pálétól eltérő felfogását, hogy Pálnál a keresztyénség a zsidósággal szemben diyaíojotg, itt xeXaiwoig, tehát egymással nincsenek ellentétben.

2. A szövetség. Vili : 6—13.

Természetes, hogy a mennyivel alantosabb a szövetségkötés