Gondolat, 1890-1891 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1890-09-01 / 1-2. szám
22 és tartás helye, annyival alantabb áll maga a vele s benne kötött szövetség is. Szolgálatnak nevezte a szerző Krisztusnak üdvhozó téuykedését is (VIII : 2, 6), de e szolgálat az új szövetség közvetítésében áll s e szövetség annyival nagyobb az előbbinél, a mennyivel magasabb ígéreteken alapul. (VII : 20, 21.) Már régen (Jer. XXXI : 31—34) megmondotta az Ur, bogy a választott népével egy egészen új szövetséget fog kötni. Ez Ígéretet maga Ábrahám nyerte s ez a most valósult szövetségre vonatkozott, melyet azonban a mózesi szövetség megelőzött s mivel az nem valósíthatta s nem birta megvalósítani lényeges feladatát, az engesztelést, azért kellett a régi Ígéreten alapuló ezen új szövetségnek létrejönnie. A törvényszövetség megkötésekor azt várta az Ur, hogy nép a nyert jótéteményekért s a szolgaságból való kiszabadításért hálás szívvel megmarad majd hiven az ő Jebova istenének szolgálatában; azonban látja, hogy ingatag népe elpártolt tőle s szükségessé vált azt egy új szövetséggel megmenteni. Ezen új szövetség előnye, hogy többé nem kell megújítani, mert tökéletes, az elsőnek megteljesedése az, melyben „fogyatkozás nem lesz“ (VIII : 7) s azt mindenki nem a külső törvénytáblán, hanem a belsőn szivében, elméjében kitörülhetetlenül bevésve viseli; s hogy azt nem egyesek, nem is osztályok vagy rendek, hanem az egész nép apraja-nagyja egyformán ismeri és szolgálja, úgy hogy többé nem lesz tanítóra szükség, mert e szívbe írott törvény mindenkit áthatva, már természeténél fogva szabályoz és igazgat. S a mi ez új szövetség legnagyobb előnye, hogy az Ur büntető biró helyett a kegyelem atyjává, Istenévé lesz, ki elnéző bűneink iránt, kegyelmébe fogad minket vétkezőket s megbocsát az ő végtelen irgalmassága szerint (IV : 16, VIII : 12). S ezen örök, a szívben gyökerező, benső, nem részszerű, hanem egyetemes (bár nem mint Pálnál az egész emberiségre, hanem csak az Ábrahám magvára kiterjedő, II : 16) és mindenek fölött kegyelmes szövetség már belépett a valóságba, annak közvetítője és főpapja a Krisztus, sátora pedig a mennyek országa. S midőn az Ur jónak látta ez új szövetséget megkötni, akkor egyszersmind kimondotta az eddigi tökéletlen, erőtelen szövetség felett a kárhoztató s megsemmisítő Ítéletet: „mikor új szövetséget mondott az elsőt óvá tette; a mi pedig óvá leszen és megvénheszik, közel vagyon ahhoz, hogy semmivé legyen.“ Alakilag, külsőleg még áll ugyan e szövetség is, de lényegileg megsemmisült, eltöröltetett. 3. A szentély berendezése. IX : 1—8. Hogy szerző valóban így értette a dolgot, a mellett bizonyít a következő részlet tárgyalása, melyben előbb múlt időt használ „az
