Gondolat, 1890-1891 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1890-09-01 / 1-2. szám
hanem kifejtette, teljességre jutatta, felmagasztalta a mózesi papságot. De a Krisztus főpapi hivatala magában tekintve is nagyobb a mostaninál. a) Ezt mutatja első sorban is az ő eredete. Ha valaki megvan elégedve a tőle függő s neki szolgáló dolgokkal, nem változtatja meg azokat, ellenkező esetben pedig igyekezik javítani, átalakítani. így tett az Úr is a zsidó vallásos intézményekkel s nevezetesen az általa rendelt papsággal s az adott törvényekkel. Isten megigérte, hogy hatalmas főpapot fog támasztani választott népének, ki a törvényt teljességre juttatja. A Tslelcooig tehát nem a lévi-papsághoz, hanem egy egészen más papsághoz van kötve. E főpap nem az Áron Ígéretével rendeltetik, hanem egy egészen más nagyobb Ígérettel (110 zsolt. 4) még pedig a Melkisedek rendje szerint, ki a nvev(.ia alcov-ját valósítja meg s a mennjdvel magasabb a szellem a testnél, a tartalom a formánál, az örökkévaló a mulandónál, az élet a halálnál, annyival lesz magasabb ezen új papság is a réginél. Mert ha a főpap isteni eredetű, örök, szellemi, kell hogy a törvény is elveszítve külsőleges értékét s a főpaphoz méltólag átszellemüljön, átalakuljon, „mert ha a papság elváltozott, szükség, hogy a törvénynek is változása legyen. “ Szerző, hogy czélját elérje, első sorban is a nép gondolatkörében úgyis elválaszthatlan két fogalmat, a mózesi törvényt s az ezt kezelő, tehát fölötte álló levitikus papságot emeli ki s innen vonja le a változás szükségszerű voltát. Hogy pedig Krisztus a törvényt is valóban elváltoztatta, szerző azzal igyekszik bebizonyítani, hogy oly nemzetségből származik, melynek mózesi értelemben a főpapságra Ígéret nem tétetett, hanem közvetlenül hívta meg őt az Űr s épen ennek következtében egészen más tulajdonságokkal, tökéletesebb jellemző sajátságokkal van felruházva, mi a tökéletesebb vallásalakot s a teljesebb üdvöt is magával hordozza. A törvény, mely haszontalannak, semmisnek bizonyult be, eltöröltetik mint olyan, mely magától, parancsolatainak külső betöltése által senki számára meg nem szerzi az üdvösséget s ha lelki megnyugvást adott is, az sem rejlett magában a törvényben, hanem igenis egy kivülötte álló, másnak adott ígéretben, egy másunnan vett reménységben, a messiási reményben. Mindenki meg volt arról győződve, hogy a Messiás juttatja be Izrael népét az Ur igaz szövetségébe, ki megújítja, megjavítja a régi elavult, megromlott, érték nélkül való törvényt (VII: 11—19). Érdekes ellenmondásra tesz bennünket figyelmessé Pfleiderer, ki a VII: 14-et, a II: 9—14 és VII: 3 — versekkel összehasonlítja, miből kitűnik, hogy mig itt a Krisztus mint tisztán szellemi, isteni ____18____
