Gondolat, 1890-1891 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1890-09-01 / 1-2. szám
16 igaz főpap — mint oly tulajdonságok, melyek alkalmassá teszik őt arra, hogy a nép előtt mint a Krisztusnak, az Isten Fiának előképe szerepeljen, mert ilyen tulajdonságok mellett ilyen hivatalt az Atya csak az ő Fiának ad. (2. zsolt. 7.) Azonban Melkisedek főpapsága úgy a zsidó, mint a keresztyén főpapsággal egyeztethetlennek tűnik fel: amavval mint absolut tökéletesség, emevvel mint mellette álló örök, tehát kisebbítő, mert két örökkétartó főpapság meg nem állhat egymás mellett. Ezen látszólagos ellenmondást szerzőnk azáltal egyenlíti ki, hogy a három főpapságot és így vallást is, mint a tökéletesség ideálját, melynek halandó, de Isten különös kegyelmének egyedüli részese, mint az emberek közt leginkább fölmagasztalt ember a főpapja; mint a tökéletességnek a tökéletlen által való befolyásoltságát, melynek főpapja halandó, gyarló, bűnös ember; s végül mint a tökéletességnek megvalósulását rajzolja, melynek főpapja Istennek egyszülött Fia, kinek tisztaságát, magasztosságát halvány képben Melkisedek mutatja. b) Melkisedeknek ez óriás kimagasló nagysága nemcsak önmagában, hanem a zsidó főpapsággal, sőt annak legnagyobb alakjával, Ábrahámmal összehasonlítva is, kitűnik. Ábrahám patriárcha a zsidó nép képzeletében mintegy mythosi alak élt. Ha a képzelet a múlt nagyság legszebb szakait keresve azok dicsőségén akart megpihenni; ha a szív a szomorú jelen ezernyi aggasztó bajában, kínos keservében, szegény reménytelenségében vigasztalást s a küzdelemre erőt és kitartást kívánt meríteni; ha kétségbeesésükben néha talán az ő Istenüket, Jehovát is, mint hűtelent kárhoztatták : mindannyiszor megjelent előttük Ábrahám alakja s minden jót, minden boldogságot csak tőle, a neki tett Ígérettől vártak. Misem bizonyítja tehát szerzőnk dialektikai ügyességét inkább, mint azon mód, melylyel Krisztus főpapságának fölényét kimutatandó, minden előtt az ő előképéül szolgáló Melkisedek személyi s hivatali fölényét a legnagyobbnak gondolt és tartott eszményi alakkal szemben kimutatja. Az írások ismerője lévén Gen. XIV : 18 . . . alapján hivatkozik arra, hogy e nagy pat- riarcha is elismerte Melkisedek nagyságát, minek két ténye maradt emlékezetben: hogy Ábrahám a hadi zsákmányból tizedet adott Melkisedeknek, a másik, hogy Melkisedek megáldotta Abrahámot. Ennél nagyobb bizonyság a tényleges nagyság elismerésére nem kell, mert csak a hadvezér köteles az ő királyának dézsmát adni s csakis a nagyobb áldja meg a kisebbet. Ilyen a viszony Melkisedek és Ábrahám között s ha ez amannak nagyságát maga is készséggel elismerte, szükséges, hogy azt a jelen nemzedék is teljes mértékben méltányolja.
