Gondolat, 1888 (9. évfolyam, 13-18. szám - 10. évfolyam, 1-5. szám)
1888-01-01 / 13. szám
104 unió mellett, mert kálvinizálni s magyarosítani akarják a tótokat stb. Hát még a kálvinistákat hogy tisztelte meg! Azt mondja, hogy a kálvinismus és lutherismus oly viszonyban állanak egymáshoz, mint a sötétség és világosság; hogy a kálvinisták manichaeistikus albigen- sek, hogy a kálvinismus megmérgezte az emberek szivét, elfojtotta a tudományt és művészetet; a vallásos lelkesedést holt okoskodássá alacsonyította le stb. A magyarokról azt mondja, hogy azért lettek legnagyobb részben reformátusokká, mert ők minden positiv, kijelentett vallásosságnak nihilistikus kiforgatói, s így nem érezték ama üdítő erőnek szükségét, nem óhajtoztak az isteni kinyilatkoztatás bizonyossága után stb. Talán már hosszasabban is foglalkoztam e munkával mint kellett volna, de tekintve azt, hogy e mű megjelenése mily nagy port vert fel s hogy ez az unióellenes párt vezérének idevágó főmunkája volt, melyen saját állítása szerint már 3 éve dolgozott; azt hiszem, ez eljárásom igazolva van. Ha Húrban e művével az uniópártot eszméje elejtésére akarta bírni, úgy czélját legkevésbé sem érte el, mert Zay nemhogy felhagyott volna tervével, de még nagyobb tevékenységet fejtett ki, mint azelőtt. — Mintegy válaszúi Hurbannak Uniójára, megírta „Elfogulatlan nézeteit az Unióról“, mely iratában az egyesítés eszméjét fixirozott alakban mutatja be. Itt előadja, hogy az egyháznak az idővel kell haladnia a tökéletes- bedés felé, az emberi értelmet fejlődésében mi sem akadályozhatja, magának a keresztyénségnek üdvözítő ereje mindinkább fejlődik az emberek közt, nagyobb hitet, tisztább erényt, világosabb értelmet eszközöl; hogy maguk a reformátorok sem kívánták, hogy az egyház ott maradjon, a hová ők vezették, hanem hogy fejlődjék stb. — Erre Húrban „Odpo ved’“ (Válasz) ez. iratában Zaynak e művében kifejtett elveit hamis, ferde, nem igaz elveknek mondja, magát Zayt sértegeti, műveltségét és tudományát kétségbe vonja, minden egyházi cselekvőségből kizárja — nem tudom, kitől nyerte e jogot! — s nézeteit a szt. irás és egyház elleni vastag vétkeknek nevezi stb. Bár e munkája a szokottnál is kihivóbb modorban van írva, s így egyes kifejezései igen érdekesek (a többi közt azt mondja, hogy Zay önkényeskedő zsarnok, ki szénával akarná őket etetni, ha lehetne) annak közelebbi ismertetéséhez sem időm, sem kedvem, s azt talán a mélyen tiszt, közönség is szívesen elengedi. Elég annyi, hogy itt is csak azt mondja, a mit eddig, csakhogy sokkal sértőbb hangon lép fel különösen Zay ellen. E fellépés nem maradhatott megrovás nélkül; megtette ezt egy röpirat, melyből láthatjuk, hogy nem az összes tótok ellenezték az
