Gondolat, 1888 (9. évfolyam, 13-18. szám - 10. évfolyam, 1-5. szám)

1888-01-01 / 13. szám

voltak, kik irodalmilag is felléptek az egyesítés eszuiéje ellen, (így pl. Kollár, pesti tát lelkész és ismert szláv költő). — A legnagyobb hatással azonban Húrban J. M. hlubokai lelkész l«S46-ban „Unia“ czím alatt kiadott röpirata volt. E inti oly nagy port vert fel, hogy még maga Zay is reflectált reá s szerzőjének az unióellenes tót lelkészek és világiak előtt egyaránt nagy tekintélyt szerzett. Ez okból szükségesnek tartom a rüpirat tartalmát legalább nagyjából megismertetni. A mű 200 oldalra terjed s 55 pontban tárgyalja a kérdést, úgy azonban, hogy rövid bevezetés után megadja az unió fogalmát és czélját, — ezután áttér a vallás fogalmára a a különféle vallásokra, beszél a keresztyénségről, egyházról, s ismét áttér az unióhoz, előadva, hogy minő tanulmányok szükségesek az unió kérdésének megértéséhez; majd ismét az egyház történetét adja. — beszél VII Gergelyről, Hervaeusról, Canterburyi Alisaimról, Abe- lárdról, Clairveauxi Bernátról, Wald Péterről a követőiről, WicleffrŐl, Húsáról, prágai Jeromosról, Faust Mephistójáró), a manichaeistikus albigensekről, Bruys Henrikről stb. Majd áttér a reformatióra, beszél Lutherről, Karlstadtról, Zwingli „pseudo reformátori szelleméről“, a Zwingli és Luther közti kiilömbségről. Csak ekkor, midőn már közel 100 oldalt írt össze, következik a bevezetés az unió törekvésekhez s a marburgi colloquium. Ezután jön a wittenbergi Concordia, a többi uniótörekvések, — majd ismét hazánk reformatiója s uniótörekvései, — s csak most fog valódi feladatához s kezdi bizonyítgatni ez új törekvések tökéletlenségét s czáfolni Simko fentemlített művét, kijelentvén, hogy e mű bizonyítja, hogy az unióért a lutheri egyház elárulásával küzdenek, előadja az uniónista tanárok eljárását s végül az egyházakhoz és papokhoz intéz néhány szót, intve őket az uniótól való óvakodásra. Látjuk tehát, hogy e munkában rendszerről szó sem lehet; a szerző oly dolgokat hord össze benne, melyeknek ott absolute semmi keresni valójuk nincsen. E mellett a mű hangja és modora oly éles, kihívó, sőt sokszor sértő, hogy Simko kérdőre vonta érte Hurbánt. Nem akarom a mű egyes személyeket sértő kifejezéseit előadni; csak az unióra és a lielv. hitv. testvérekre vonatkozó megjegyzései közül említek fel egynéhányat. Mindjárt a bevezetésben úgy határozza meg az uniót, hogy az egyes világi uraknak, sőt itt-ott egyes elvilágiasodott papoknak is abbeli törekvése, hogy a lutheránusokat a kálvinistákhoz közelítsék, holott a reformátusok épúgy közeledtek hozzánk, mint mi hozzájuk. De menjünk tovább; szerinte az unió vallásellenes Synkretismus, mely a szent Háromság ellen tör; az uniónisták beszédei csábítóhálók, s ők maguk a hittől elfordult rationalisták s csak dicsvágyból és politikából írnak az