Gondolat, 1888 (9. évfolyam, 13-18. szám - 10. évfolyam, 1-5. szám)

1888-03-01 / 15 szám

kajának a magyar alkotmány ellen mért támadásait megérezték az ország katholikus lakosai is. Az idegen katonaság, jóllehet ellenség alig volt már az országban, nem vezettetett ki; s hogy mégis legyen foglalkozása, békés polgárokat sanyargatott, protestánst és katholi- kust, szegényt és gazdagot egyaránt, zsarolt a hol s a mennyit csak lehetett, semmit nem törődve azzal, hogy az ország lakosságának még az elmúlt harczok okozta sebei sem hegedtek be.

„Vájjon csoda e tehát, ha ekként vallásukban, vagyonúkban, személyükben egyaránt zaklattatván elégUletlenségüket hangosabb panaszokban nyilvánították s némelyek már talán megbánták, hogy Tükülitől elszakadtak, s ismét rája kezdték fordítani szemeiket.“ *)

Azonban az elégületlenség ezen feljajdulásai elégségesek voltak a császár egyes hivatalnokai előtt arra nézve, hogy titkos összeesküvéseket véljenek felfedezhetni s hogy őket annál jobban nyomják és kínozzák.

Megérezték ezen urak hatalmának súlyát különösen az ország felvidékének lakosai, hol a császári kegyvadászok s a magyargyiilö- lők legnagyobbika Caraffa Antal gróf kénye-kedve szerint uralkodott. A nápolyi származású Caraffa Antal gróf, hasonnevű atyjának s Forti Máriának fia, közeli vér- s névrokona Carafiu bíboros s szentsz^ki követ ajánlása folytán Lipót által kainarási tisztségre emeltetett, később katonai pályára lépett, de itt daczára annak, hogy a folytonos háborúkban elég alkalma lett volna magát kitüntethetni, nem sokra vitte s csakis a jezsuiták s az általa véghez vitt véres tettek nyitottak számára utat a felsőbb hivatalokhoz. Midőn Lipót által a felső-magyarországi hadak főparancsnokává neveztetett ki, aggodalommal tekintettek a felső-magyarországi megyék lakosai a jövőbe. A magyarok iránti gyűlölete országszerte ismeretes volt s ő maga azt nem is titkolá s többször oda nyilatkozók, hogy ,,ha tudná, hogy van erei közt csak egy is, melyben bajiam, vagy csak kímélet rejlik a magyarok iránt, kész volna azt kimetszeni s tűzre vetni.**) Természetes kegyetlensége, fanatismusa, kincsszomja, bujasága mellett jellemének e nyilatkozata a fővonása.

lefoglalván ezen új állását, Eperjesre tette át székhelyét.

Eperjes már akkori időben is Felső-Magyarország egyik legjelentékenyebb városa volt. Fekvésénél fogva minden időben fontos stratégiai pontnak tartatott. A mióta hazánk a Habsburg-ház uralma alá jutott, mindig hűségesen ragaszkodott a császáriakhoz s hűségéért többféle szabadalmat kapott. Az elbeszélendő események idejében tel *) Horváth Mihály „Magyarország története“ 18152. IV.

**) Kezik : „Theatruiu Eperieuse.“ 12. §.