Gondolat, 1888 (9. évfolyam, 13-18. szám - 10. évfolyam, 1-5. szám)
1888-03-01 / 15 szám
152 jesen protestáns volt, úgy, hogy a katholikusok száma elenyésző csekély lehetett, jóllehet történeti adataink szerint a reformatiót csak későbben fogadta be. Templomai, paplakjai s iskolái nagyszerűsége ismeretes volt az egész országban. Ezen utóbbiak közül leginkább a tanárairól mindig híres Collegium érdemel említést, melyet az egész magyarországi protestantismus büszkén vallott magáénak. „Ezen s másnemű tulajdonaiért — folytatja Rezik — az ország s külföld szemei rajta függtek, s csinosságáért, gazdagságáért, polgárai művelt magaviseletéért közönségesen kis Bécsnek nevezték.“ Azonban a mily hűséggel ragaszkodott évek hosszú során át a császáriakhoz, ép oly kitartással küzdött később Tököli mellett, még akkor sem adván meg magát az őt folytonosan ostromló császári hadaknak, midőn Tököli szerencse csillaga már letűnt s párthívei legnagyobbrészt lerakták a fegyvert. Schultz, a császári hadak tábornoka két Ízben vette ostrom alá a várost. Első, 1684. évben intézett támadását könnyen verték vissza a város hős lakói egyesülve a csekélyszáraú őrséggel s a következő 1685. évi július közepe táján megkezdett s két hónapon át vívott ostrom alatt nem csekélyebb hősiességet fejtettek ki. Feldmayer parancsnok ezer főre menő csapatával a nyolczszor nagyobb császári had egyik rohamát a másik után verte vissza. A városi tanács, a katonaság s a város lakossága versenyzett egymással áldozatkészségben s hősiességben, míg végre két hónapi makacs ellentállás után várfalai megrongáltatván, azonkívül Schultz Yeteráni tábornoktól segítséget nyervén s Caprara is az ostromlók segítségére közeledvén, a város megadta magát oly módon, „hogy polgárai szabadalmaikat ezentúl is élvezhessék, vallásukat szabadon gyakorolhassák, vagyonúkban rövidséget ne szenvedjenek, a múltakért hűtlenségi vád alapján senkinek bántódása ne legyen, az őrség tetszés szerint szabadon elvonulhasson, vagy a császár szolgálatába állhasson.“*) Azonban a királyi megkegyelmezés daczára a lakossággal a legméltatlanabb módon bántak el. Nem ugyan rögtön, mert ez nyilvános szószegés lett volna, hanem rövid idővel azután, mert a protestánsok tót temploma még 1686. év folyama alatt elfoglaltatott s a francziskánusoknak adatott s az 1687. évi január 6-án kelt kir. rendeletnél fogva Károlyi László szathmári főispán és Csáky István, kassai parancsnok, kir. biztosok által a protestánsoknak még meglévő két temploma is elfoglaltatott; a Collegium s az alsóbb iskolák elvétettek s ezek minden javai elkoboztattak, a vallás szabad gyakorlata a város falain belül betiltatott s azzal a félreeső helyekre uta- síttattak. (Folytatás követk.) *) Szeremley Sámuel: „Az eperjesi mészárszék.“
