Gondolat, 1888 (9. évfolyam, 13-18. szám - 10. évfolyam, 1-5. szám)

1888-01-01 / 13. szám

alválasztmányt nevezett ki oly czélból, bogy ez az unió tervét dolgozza ki. Az 1842. júl. 15. s köv. napjain tartott egyet, gyűlés által a kerületek felhivattak, hogy kebeleikben hasonló választmányokat létesítsenek, melyeknek feladata volna a középponti választmánynyal érintkezve a kerületben az unió létrehozása körül minden lehetőt megtenni, s a Pesten felállítandó közös prot. főiskola ügyében is tekintélyes bizottságot nevezett ki a czél előmozdítására.

Azonban a számos egyházi és állami reform között, melyeket ez időben a haladás szellemétől áthatott vezérférfiak szőnyegre hoztak, s melyek úgy az állam, mint az egyház összes erőit foglalkoztatták, az unió eszméje csak lassan haladhatott előre. Égető kérdések vártak elintézésre, úgy, hogy az unió eszméje, bármily hévvel karoltatott is az fel kezdetben s bármily odaadással csüngtek azon egyesek, különösen a vezérférfiak most is, mégis gyakran volt kénytelen a talán nem oly nagyszabású, de az akkori viszonyok közt minden esetre nagyobb fontosságú kérdéseknek átengedni a főhelyet. Azt sem szabad figyelmen kivül hagynunk, hogy ily nagy horderejű eszme előkészítése, a tervek és módozatok megállapítása sok időt igényel, s hogy az eszmének számos ellenségei is voltak, és sokan, bár az eszmét elvben elfogadták, annak valósításán nem igen fáradoztak. így pl. az 1843-iki egyet, gyűlésen a bányai és dunamelléki kerületek újólag felhivattak kerületi unióbizottság létesítésére, miután ezt eddig nem tették; az 1844-ikin pedig a tiszai kerület beadja ugyan az unióra vonatkozó munkálatát, de a dunamelléki kijelenti, hogy — bár az eszmét elvben elfogadja, — külön munkálattal fellépni nem szándékozik. Ez okból a nevezett egyet, gyűlés megbízta a központi unióbizottságot, hogy az általa kidolgozott munkálatot mennél szélesebb körben ismertesse, nevezetesen mind az ág., mind a helv. hitvallású espereseknek több példányban küldje el, hogy így az óhajtott egyesülésnek minél hathatósabban útja egyengettessék; a középponti pr. főiskola ügyét pedig — minthogy a kiküldött bizottság jelenlése szerint az általa kibocsátott aláírási ívek már eddig is szép eredményt mutatnak fel, — a kerületek további lelkes pártfogásába ajánlja.

De ideje, hogy, ha az ezután történteket megérteni akarjuk, a másik, t. i. az unióellenes párt működését is, legalább röviden s főbb vonásokban megismerjük. Volt már szerencsém említeni, hogy mindjárt az 1841-iki egyet, gyűlés után, — melyen Zay ismert indítványát megtette, — számosán léptek fel az unió ellen, különösen a tótok közűi. Heves beszédeket lehetett hallani a kerületek és espe- rességek, sőt sokszor egyes gyülekezetek helyi gyűlésein is, — sőt