Gondolat, 1888 (9. évfolyam, 13-18. szám - 10. évfolyam, 1-5. szám)
1888-02-01 / 14. szám
130 nem az anyagtól hanem az anyagban nyilatkozó szellemi hatalomtól való függésben érezte magát, míg végre a kiilümbüzó vallási — műveltségi fokokon keresztül odáig jutott,' hol e tüggéstudat tárgya a legtisztább szellemi hatalomtól, a végtelen személyes szeretettől való függés lett, t. i. a keresztyénségig. S másrészről az emberiség történetének legkiválóbb alakjai is e mellett tesznek tanúbizonyságot. Jézus, valahányszor egy pár lépéssel küzeledék nagy müvének, a mi váltságunknak végrehajtásához, magányba vonult, s buzgón imádkozék; bár erőre s elhatározásában való támogatásra kívülről nem szorult segélyre, imájában mégis elmerült az Atyába, közvetlenül érintkezék avval, a ki őt elküldte e földre. Pál apostol, mielőtt hozzáfogna nagy müvéhez, az evangéliumnak a pogány népek között hirdetéséhez, szintén magányba, a pusztába vonul, s a véges szellem elmerülve léte ősforrásába, a végtelen szellembe, megifjubodott erővel, a végtelen szellem megszentelte szándékkal tér meg s valósítja könnyű szerrel azt, mire eddig csak gondolni is lelkének viharát okozta. S bármerre tekintsz, nemcsak a nagyok, a közönségesek is, ha életök forduló pontja előtt állanak, Istentől, a szerető Atyától, a végtelen szellemtől kérnek segítséget. — Egész népek története bizonyítja, hogy nagy elhatározások előtt onnan felülről esdnek erőért, — s hogy nagy csapások után megdöbben a nép lelkiisinerete s úgy akkor, mint ekkor megszólal a nép lelkiismerete nevében a vates, a költő szava. — E tények mind a lelkiismeretünkben élő Istenről, az ő szelleméről tanúskodnak s elvettetik velünk a rideg anyagelviiséget. Végeredményül tehát a materialismus elmélete ellenében is oda jutunk, a hova az atheismus ellenében, t. i. e tények által támogatva, s hozzá tekintetbe véve még azt is, hogy a materiális determinismus álláspontján az ember ideális életczéljáról, tökéletesedéséről szó sem lehet, mert egyfelől tagadtatik a szellemi életrend, másfelől ki van zárva az ethikai helyes fejlődést leginkább biztosító önvizsgálat lehetősége is, hangsúlyozzuk a végtelen szellemtől való függéstiulatot, s e függéstudat által való meghatározottságát ethikai életünknek is. (Folytatás következik.) CSARNOK. Tanítás és tanulás. Irta : K a t z e n b e r g e r Kercncz. (Folytatás és vége.) Motto: Docendo discis. — Áttérve már most a tankönyvekre úgy csak a régi igaz mondást hangsúlyoznám, hogy keveset, jól és alaposan nyújtson a *
