Gondolat, 1888 (9. évfolyam, 13-18. szám - 10. évfolyam, 1-5. szám)
1888-02-01 / 14. szám
132 nyá az anyagtól. A materiális embernek tehát van Istene, van vallásos^ objectuma, — s ez a körülte fekvő, életmegbatározó, végtelen anyag, — de van vallásos subjectuma is, ő maga, a maga anyagi voltában, — s ezekbó'l folyólag van vallása, s ez ama végtelen anyagi hatalomtól való függés érzet. — Ez tehát korcsképzet, de mely sokkal inkább becsülendő az atheismusnál; amott a magasabb szellemfejlődés ki van zárva, mert az elme ép azért van az anyagra utalva, mivel még nem hattatott át a magasabb világnézetet létesítő szellemi tények által; emitt rendszerint nagyobbfokú szellemi fejlődést, de rideg keblet találunk, s míg a materiális embert igen köny- nyen emelhetjük a magasabb, szellemi hatalomtól való függés tudatára, addig ilynemű kísérleteink rendszerint hajótörést szenvednek az atheistánál, — ott már van némi alap, itt az alapnak lehetősége is tagadva van, — ott van vallás, anyagimádás, — itt az sincs. Ethikai tekintetben a dolog természetéből folyólag elméletileg az anyag által való determináltságban, gyakorlatilag az anyaggal való kibékülésben áll a materialismus. Egyrészt érzi az ember, hogy mindennek, mit csak elérni óhajt, feltétele az anyag, minden lépte meg van határozva általa, minden művének sikere a jól, vagy roszul megválasztott anyagtól, mint eszköztől függ, — másrészt igyekszik kibékülni az anyaggal, — tudja, mily végtelen súlylyal ránehezedő hatalmat képvisel, miért is óvakodik a törvényeibe való ütközéstől, mi elkerülhető elméletileg az anyag ösmeretébe való minél mélyebb és mélyebb behatolás, gyakorlatilag a helyesnek tudott anyagnak, mint eszköznek a czél elérésére, alkalmazása által. Ha mármost ezen kezdetleges valláserkölcsi állapotot vizsgáljuk és kérdezzük, hogy itt mily viszonyban vannak vallás és erkölcs egymással, ismét csak azon eredményre jutunk, melyet az atheismus czáfolatánál megállapítottunk. A végtelen anyagtól való függéstudat a legközvetlenebb élethatározó alap ; az ember a körűlte lévő anyag által meghatározva, igyekszik úgy élni, hogy az czélja elérésében ne akadályúl, de eszközül szolgáljon, úgy, hogy élete tulajdonkép nem egyéb, mint a függéstudat által meghatározott módon lefolyó folyamat. Az alap, a feltétel tehát már ily korcs-képződésnél is a vallás, s ennek csak másodszülött ikertestvére az erkölcs. Természetes azonban, hogy mi a materialismussal szemben továbbmegyünk, s hangsúlyozzuk nem a végtelen anyagtól, hanem a végtelen szellemtől való függéstudatnak úgy az összemberiség, mint az egyesek életében való nyilvánulása tényét. A vallástörténeti tények bizonysága s különösen a gyermek lelkének analógiája biztosítanak arról, hogy az ember legalsóbb fokú vallási fejlődésében is
